Charles Bukowski: Homokvihar után


az egész éjszaka tartó El Pasó-i homokvihar után
lekászálódtam végre a parki padról
és átsétáltam a könyvtárba.
meglehetősen kellemesen éreztem magam, bár csak
két dollárom volt.
egyedül voltam a földön,
lefogytam vagy 20 kilót,
mégis szinte jól esett
fellapozni a Kenyon folyóiratot
1940-ben,
és csodálni, hogy milyen gyönyörűen
használják a professzorok a nyelvet,
hogy kihívják egymást, hogy kiderüljön,
ki miként értelmezi az irodalmat,
már-már méltányoltam humorukat
és szarkazmusukat, de végül mégsem:
egymás elleni féltékenységük túl taszító
és izzó; ugyanakkor irigyeltem kényelmes és
biztonságos életüket, amit a nyelv és az irodalom
kialakított nekik: a biztonságos, puha,
intézményesített helyet.
tudtam, hogy soha nem lennék képes így
írni vagy élni, mégis abban a pillanatban
majdnem egy akartam lenni
közülük.

visszatettem a folyóiratot és kimentem,
néztem délre, északra, keletre, nyugatra.

egyik irány sem volt megfelelő.
elindultam.

azt éreztem, hogy ha a nyelvet a megfelelő módon
használjuk,
akkor az lehet sziporkázó és gyönyörű,
de azt is éreztem, hogy vannak ennél fontosabb
dolgok, melyeket
meg kellene
tanulnom
előbb.

Gyukics Gábor fordítása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük