friss műút

-ról, -ről

András László

András László

(1966, Budapest) író. 2010-ben jelent meg az Egy medvekutató feljegyzései című regénye, 2016-ban Világos indul című verseskönyve.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Medvészet

András László: Babaruha

2017. január 31.

Ősszel anyám bevitt a városba, és a nagybátyámnál töltöttük az őszt meg a telet is a rendszeres orvosi ellátás miatt. Sokat jártunk orvoshoz anyámmal, aki óvott a széltől is, de a pipafüsttől nem tudott, mert nagybátyám szája sarkában szinte állandóan ott lógott a kis angol pipa, és hiába szerettem az illatát, fuldokoltam tőle. Így otthon füstölődtem, az óvodába pedig bebugyolálva vittek. Legalább hat réteg — és sokáig tartott a kibugyolálás. A Rozit is bebugyolálva hozták, és együtt jártunk óvodába meg orvoshoz, és a két anyánk összemelegedett, amíg bugyoláltak bennünket, és mi is összemelegedtünk.

A bugyolálástól egyszerre csorgott a gerincünkön a veríték, a kibugyoláláskor pedig egyszerre tapadt hozzá nyirkosan és hidegen. Ez rossz volt, de elmeséltük egymásnak, és elmesélni jó volt. Az megint rossz volt, hogy a többiek, akiket csak úgy egyszerűen, az évszaknak megfelelően öltöztettek az anyáik — valamiért nagyobb bizalommal az évszakok iránt, mint minket kettőnket a mi két anyánk —, vigyorogtak, az anyáik meg közben pisszegtek, hogy nem illik vigyorogni, de láttam, hogy pisszegés után ők is vigyorognak, hiába hajtották le a fejüket, mert lehet, hogy nem illik vigyorogni, de van, hogy muszáj.

Verekedtem is, ha kellett — erős gyerek voltam —, és kellett, mert a Rozi lehúzta az összes babáról az összes mackóalsót meg mackófelsőt, meg a kabátokat is, és csak adta, adta a mackónkra, egyiket a másik után, nehogy megfázz nekem! — üvöltötte fenyegetően a mackónak, és én csak egyszer mondtam, hogy melegem van, meg ne fázz, érted! — mondta Rozi élesen, megfulladok… — mondtam halkan, és köhögni kezdtem, na látod, megint megfáztál! — kiáltotta Rozi elégedetten.

Akkor odajöttek a többiek és körbeálltak, hogy adjuk vissza a ruhákat, mert az összes babájuk meztelen és úgy nem lehet játszani, erre én fenyegetőleg léptem fel, tehát bal kezemet a szám elé tartva, hogy ne köhögjek rá senkire, mert így illik, jobb kezemmel pedig lökdösve őket, mert nem hagytam a babaruhát, mígnem a Csilla fitymálólag rám nézett, és azt mondta, hagyjátok csak őket, hadd bugyoláljanak, mi meg játszunk papásmamást, ha nincs ruha, azzal elvonultak, és a konfliktus véget ért.

Szólj hozzá!