Egy bizonyos Alacsony Maci


Él egy bizonyos Alacsony Maci,
Milyen alacsony, senki se látta.

Ezért hát senki nem is hiszi,
Hogy én vagyok a barátja.

Holott ez így van bármikor!
Ha a Vásárban járkálunk,

A Kedvezményes Téli Szatyor
Nem nálam van, hanem nálunk.

S az ismerőseink! Vakok?
Miért nem veszik észre,
Hogy valakivel már vagyok?
Mind örökké beszélne.

Ha ezen idegeskedem,
Alacsony mindig nyugtat:
„Te nem szívesen jönnél velem,
Ahol csak rólam tudnak?

De ha úgy érzed: rajzolj képet,
Álljunk ott egymás mellett:
Én, ahogy épp képzellek Téged,
És Te, ahogy én képzellek.”

Hát… ezt még csak elképzelem;
De hogy ő engem hogy képzel?…
Így — alacsonyan és hirtelen —
Adós maradok a képpel.

Tandori Dezső: Egy bizonyos Alacsony Maci
T. D.: Medvék minden mennyiségben, Móra, 1977, 20–21.

One Reply to “Egy bizonyos Alacsony Maci”

Hozzászólás a(z) Szentesi Norbert bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük