Nekem nagyon sokat kell dolgoznom. Ő [Esterházy Péter] is nagyon sokat dolgozott. Volt egy fantasztikus mondata, én nem tudtam volna megfogalmazni, igazán találó: neki nagyon jó érzés reggel nyolckor úgy dolgoznia, hogy közben tudja, kétszáz kilométerrel odébb szintén dolgozik valaki, és ebben biztos lehet. Ami azt jelenti, hogy az egész világ úgy, ahogy van, teljesen megbízhatatlan, kaotikus, ebben mégis biztos lehet. Jó, ezek az örökké dolgozók mi vagyunk ketten, de hogy ne maradjon a mondat ilyen szentimentális és öntetszelgő, megegyeztünk abban, hogy Tandoriban azért megbízhatunk, meg ebben, abban megbízhatunk még egy kicsit. A többiekben sajnos nem bízhatunk meg. Hol dolgoznak, hol meg nem dolgoznak, ami azonban soha nem minőségi kérdés. Mert hol nem dolgozva is fantasztikus költőnek lehet lenni, prózaírónak kevésbé, de még annak is el lehet menni ilyen szigorú munkamorál nélkül, tehát ez nem minőségi kérdés, csak volt itt egy nagyon érdekes egyezés kettőnk felfogásában. Nem voltunk munkamániásak, egyikünk sem. Ő egy született énekes, az istenek jól csinálták. A „dalolva szép az élet” jellegű énekesből nagyon kevés van. Kosztolányi hasonlít rájuk kicsit, de Kosztolányi azért egy mélabús ember. Csak Weöres és Esterházy, ez a két derűs ember van nekünk. Nem tudom, most mire válaszoltam.
Közösek a céduláink (Nádas Péterrel Esterházyról Jánossy Lajos beszélgetett),
Litera, 2016. december 24.