friss műút

-ról, -ről

Gilbert Edit

Gilbert Edit

kritikus, irodalmár, műfordító, a pécsi bölcsészkar egyetemi docense, összehasonlító irodalomtörténettel, kortárs irodalmakkal foglalkozik. (Fotó: Bittner Mónika)

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Kikötői hírek

Gilbert Edit: KH — orosz (2017. január 16.)

2017. január 16.

Legutóbb a Nobel-díj kapcsán jelentkeztem, átkötésként most hadd jegyezzem meg: még a 2016-os irodalmi Nobel odaítélése előtt kiadtak náluk, Moszkvában egy nagy Dylan Thomas-válogatást annak összegyűjtött verseiből (Rudomino Könyvcentrum). 2015-ös a könyv, teljességre törekszik, s az arról szóló 2016-os kritika kiemeli: negyven éve várnak rá. Figyelmébe ajánlom az orosz–angol szakosoknak és a műfordítás iránt érdeklődőknek: a verseket több, nem egyszer hat, zömében friss műfordításban közlik, minthogy önmagában egyik sem felel meg az eredetinek. Így megszületik az oroszul szépen hangzó, a szenvedélyes, a macsó — és a fésületlen Dylan Thomas is. A naivabb olvasó pedig kapkodja a fejét: ez is, az is ő?

Most, az év elején és az előző végén az orosz lapok is listákat készítettek a legolvasottabb fictionről és nonfictionről, sorba rakták a legkeresettebb verseket, szerzőket. Azt is ellenőrizték, honnan kattintottak a legtöbben egyesített portáljukra, a Folyóiratteremre (Журнальный зал), ahonnan elérhetőek lapjaik archív és friss elektronikus számai. A lelkes közeli szomszédokon kívül — amilyen például Fehéroroszország — Izraelből igen nagy az érdeklődés irántuk. Szavaznak olvasók, kritikusok, különféle könyves és irodalmi szervezetek, portálok megkeresése alapján, nem csak szépirodalomról. Az elmúlt évben kiadott könyvek közül a Harry Potter és Steven King, Coelho és Murakami, Franzen, Kafka, Pamuk, A kis herceg, Bulgakov, Kusner, Bujda, Pelevin és az új Ulickaja is ott van ilyen-olyan topban. Az utóbbi különböző évek kisprózájából összeállított válogatással jelentkezett, melynek címe: Ember — kapcsolatokkal. Az oroszok közül nagy népszerűségre tett szert Roman Szvecsnyikov Roma úton. A világ körül egy garas nélkül a zsebben című könyve kalandos utazásairól, illetve a mindenféle csalásokról, becsapásokról, kamu kutatási eredményekről szóló Az interneten valaki hazudik Aszja Kazancevától.

Gyakran szóba kerül Oroszországban is, hogy bánnak a könyvvel, az olvasóval, a szerzővel a kiadók. Az új év indításakor foglalkozzunk most kicsit velük, korábbi anyagok kapcsán is — igencsak fontos szereplői szakmánknak. Nehéz fogást találni rajtuk: saját(os) elképzeléseik vannak például a marketingről, határozott válaszokkal rendelkeznek kérdéseinkre. Első és ismétlődő érvük tevékenységük eredményességét illetően az elkelt példányszám. (Mi más lenne, a kritika? — kérdeznek vissza.) Pillantsunk be most kulisszáik mögé, vegyük szemügyre kiadói politikájukat: hogyan is adják el „a különleges árut”?  Az újságírói érdeklődésre, hogy költészetet és hermetikus filozófiát is közölne-e az Ekszmo Kiadó, a válasz: hát persze. Ők adják ki például a patrióta Andrej Dementyevet (akinek verseskötetei nagyon jól fogynak bizonyos régimódi körökben, s ennek ironikus említését nem hagyhatta ki a kérdező). Ám ők nem kizárólag a biztosra mennek, így a kiadó. Ötven címet jelentetnek meg csak költészetből negyedévente, köztük fiatalok műveit is. Az, ami rentábilis, napvilágot láthat náluk. Ha például kísérleteznek valakivel, aki még ismeretlen, ám ők fantáziát látnak benne, megpróbálják alakját, világát érdekessé tenni, kialakítani az imidzsét. A legfontosabb alapelvük, amihez mindenkor igazodnak: pontosan beállítani a kitalált kötet példányszámát. A kiadó éppen attól professzionális szervezet, hogy kompetens annak eldöntésében, kit tud eljuttatni és milyen közönséghez, ezzel pedig minden fél jól jár. Ulickaja példájával élve: amikor átjött hozzájuk a Vagriusztól, meredeken megemelkedett az addig ötezres példányszáma, ám ettől nem kezdett el rosszabbul írni, mondják. Éppen azt az urbánus legendát igyekeznek eloszlatni, mely szerint érvényben lennének bizonyos szerződések, melyek értelmében évente egy könyvet kell produkálniuk a hozzájuk tartozó divatos szerzőknek. A jó honorárium ajzza fel őket, így a nyilatkozó, Oleg Novikov.

Így sem marad azért mindenki náluk — sem. Általában a még nagyobb pénz miatt állnak tovább, s ezt vagy bevallják, vagy nem. Ulickaja nem titkolta, hogy ez is szerepet játszott 2011 végi döntésében, amikor is átigazolt az ASZT kiadóhoz. Meg lehet próbálni olyan körülményeket teremteni köréjük könyveik értékesítésével, népszerűsítésével, amelyek helyben tartják őket. A nagy és a kis kiadók is bánhatnak jól szerzőikkel, hisz nem minden tevékenység pénzfüggő. Ha látnak valamit egy kezdőben, kifejlesztik önbizalmát, biztatják, ápolgatják tehetségét, s megneszelve a neki kedvező irányt, arra terelgetik. Van, aki kibontakozván még emlékszik a kezdeti törődésre és marad náluk, miután befutott, bár ez ritka.

A nyomtatott és eladott példányszám tehát a fő mérce, ennek előnyeit a szerző is élvezi. A már magát is bestseller-írónak tituláló Dmitrij Gluhovszkij félmillióra teszi a nagyon sikeres orosz író példányszámát. Ennyi fogy legjobb esetben a felkapott sci-fiből, urban fantasyből, posztapokalipszisből, ahogy a Magyar Narancsnak is nyilatkozta évekkel ezelőtt. A díj viszont más ügy. „Sci-fivel nem lehet díjat kapni, csak a hétköznapi emberek életdrámáival. Ulickaja egyébként elég trendi nálunk, és jól is fogy, nagyon is jól, ugyanakkor a kritikusok is nagyon bírják — ez azért egy elég jó kombináció” — mondta Köves Gábornak. Izgalmas, amit Ulickaja rendkívüliségéről, renden, trenden kívüli voltáról, többé-kevésbé konszenzusos jelenlétéről mond az orosz irodalmi életben. Érdekes, hogy nem hozza szóba azokat a viharokat, megosztottságokat, melyeket az írónő otthon generál. A méltányló szakmai kritika és a szépirodalomban kimagasló eladott példányszám (Akunyin és Pelevin mellett) ezek szerint az élen tartja több szempontból; megbecsült, csodált pályatársnak számít az írókollégák körében.

Sikerszerzőket, lektűrírókat is kiad az Ekszmo. Száz könyv felett jár a folyton a kutyáival mutatkozó Darja Doncova. Ő aztán ponyvaszerző és bevállalós celeb, teli vannak a bulvároldalak hatvanon túl is meztelen fotóival, a szexualitás nyílt megmutatását propagáló kiáltványaival. Híres az optimizmusáról és élettel teli detektívtörténeteiről. Az elsőt öt nap alatt írta meg, azóta egy hónap jut minden újabb könyvére. Ő a legtermékenyebb, Guiness-rekordot tartó orosz író: tíz év alatt jelentette meg száznál több művét, amelyek közt önéletírás, életszeretetének kifejtése és kezdőknek ajánlott szakácskönyv is található.

A kiadói önmeghatározáshoz még: azon olvasók közül, akik őt favorizálják, mondja Novikov, átszokhatnak némelyek akár a kiadó irodalmi értelemben igényesebb szerzőire is, így Ulickajára. A szakember tud példát efféle fejlődéstörténetre. Gluhovszkij szerint Doncova akkor is trash-irodalom, mindennek az alja, így tud elérni milliós eladási számokat.

Szólj hozzá!