eszem a töpörtyűt
mangalicából készült
göndörszőrűből
aki már nem él
egykor voltak nekem is
kacskaringós fürtjeim
mégis élek még
a böllérkést máig
megúsztam
miért ő
a töpörtyű
miért nem én
de miért is szorongok
hiszen alig szorongatja
torkomat ez a mosolygó
bájos frakkba öltözött
sorozatgyilkos
elbizonytalanodik
megtorpanva
tétováz
megremeg a keze
haját csavargatja
roppantja roppant
ujjait
talán éppen
rádöbben valamire
hatalma korlátaira
hogy a halálnál
ő sem büntethet
tovább
Megjelent a Műút 2016057-es számában