ez itt nem egyenrangú utak kereszteződése,
az ott nem egyenrangú utak kereszteződése,
és elindultam, mindegy volt, hogy merre,
és elindult, mindegy volt, hogy merre,
csak innen el, hol nincs otthonom, se célom,
csak onnan el, hol semmi cél, se otthon,
és az alapszínekkel játszadozik a démon.
de az alapszínekkel dolgozik a démon.
a maradék színért egy elgyötört agy hálás,
vérzékeny önutálat, fájdalmas mellékállás,
korán kelt a vágy, elmék kockáival játszik,
nem jutunk el így sem a fényben fürdő házig.
beszélnem kell valakivel, de nem erről,
beszélni kell mindenkivel, és épp erről,
vagy változna meg bármi is mindettől,
vagy változna meg bármi is mindettől,
de csak tompán árad fejemben szét a nyugalom,
és csak tompán árad fejében szét a nyugalom,
tönkretesz, míg rángat egy fémhuzalon.
tönkreteszi, míg rángatja fémhuzalon.
össze-vissza beszélek, nyilván, mintha
össze-vissza beszél, nyilván, mintha
mondanék még valamit, de nem érdekel engem,
mondana még valamit, de nem érdekli őt sem,
fut, rohan előlem az élet csaholva,
fut, rohan előle az élet csaholva,
fehér hóban fehér kutya.
fehér hóban fehér kutya.
nem nézek oda, de még vállat se rántok,
nem akarom látni, hogy szürkül a bádog,
nem fogom megtudni, ki nevet a végén,
porladó keménységben hogy hal el a fémfény.
a maradék színért egy elgyötört agy hálás,
vérzékeny önutálat, fájdalmas mellékállás,
korán kelt a vágy, elmék kockáival játszik,
nem jutunk el így sem a fényben fürdő házig.