Hegedűs Mária: katedrálisszöveg


amikor pedig meglátlak még nem szeretlek
kíváncsiságfoszlányok lógnak a vágy szárítókötelén
feltétlen reflexes figyelmetlenségek májusi
rügyrongyok virágcafrangok horizontot hullámverő
tengerek reminiszcencia ingvállak újjászerveződő
évszakok
amikor pedig megismerlek még nem szeretlek
hanem belekarcollak abba az érzékelésvázba
amelyen labirintusköreit rója a nagy ismeretlen
szerelemzsák és kiszakítom belőled mindazt ami
nem én vagyok és vad vágy támad bennem
történéseidben megtörténni újra és építeni azt a
katedrálist amelyben kerékpáros bacchánsnők tartják
az eget folyékony haldokló ophéliák sziklával
labdázó szirének arszlán karmokat éneklő fém
dulcineák irányítják a megközelítési szögeket építik
bontják az ellentmondások szakrális hálózatát és
gyógyíthatatlan szerelmesen mindketten tudjuk hogy
szétesünk a térben
amikor pedig szétszóródunk a vágy feltárulkozó
algebrája elkezd egyenleteket gyártani mindazon
ismeretlenekre ami te mint férfi és ami én mint nő
lehetek még a térben a fénytörésekkel be nem
világítható olyan kérdések történések generált
sorozata amelyben kincseink már a tenger martaléka
és megtörténik velünk a szerelem deformációja ahol
az elpárolgó személyiség a pólya és a szemfedő

Megjelent a Műút 2016057-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.