Dunában lengő fényoszlopok. Kába
hajnali emlékfoltok egymásutánja,
Te a parodista, én önmagam paródiája,
visszafojtott félmondatok anomáliája.
Közösen szívott cigaretta utolsó slukkja,
idegen elhagyott sörének megmaradt kortya,
Buda és Pest találkozása,
disszonáns hangok konszonanciája.
Októberi nap szobába szökése,
egy elvonuló nyár belélegzése.
Minden mozdulat ataxiája,
végső gondolat melankóliája
vagyunk.