Magyar álmok, magyar ébredések (1.) | Műút portál

friss műút

-ról, -ről

Vida Kamilla

Vida Kamilla

1997. február 9-én született, Az ELTE BTK hallgatója. A Deákpoézis 2015 első helyezettje, Málik Roland-díjas.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Nőtérfél

Vida Kamilla: Magyar álmok, magyar ébredések (1.)

2016. november 24.

november 9., éjjel 1 óra 36 perc — néhány koszos edény elmosogatása, egy bögre tea elfogyasztása (+egy kanál cukor, kevés van, venni kell!), lefekvéshez készülődés, utolsó napi Facebook-falgörgetés; Donald Trump, képek egy házibuliról, Juhász Péter, Donald Trump, Kocsis Zoltán, 14 ok, hogy miért ne randizz sportolóval, Szövegkritika és forráskiadás jegyzet iránti érdeklődés az ELTE BTK magyar 2015 csoportban, 444 — a nap kommentje, Donald Trump.

Fogmosás, villanyoltás, ébresztő beállítása: 12 órára. Alvásra szánt idő: 10 óra 24 perc. Nyugodalmas éjszaka és szép álmok kívánása magam számára.

*

Anyámmal és apámmal léptünk be egy elegáns étterem ajtaján, melynek berendezése leginkább a legendás pécsi Tettye[1] vendéglőére emlékeztetett. Matrózblúzt és rövid fekete szoknyát viseltem, hónom alá csapva Magyarország alaptörvénye, és mivel ez a kombináció ritkán áll fenn esetemben, ezért fenntartottam a gyanút, hogy az imént kaphattam meg az érettségi bizonyítványom. Egy kedves pincér mutatott számunkra egy üres asztalt, az ital felől érdeklődött, valamiért nem mertem alkoholt kérni, apám light kólát rendelt (demonstratíve anyámra nézett; itt a bizonyíték, hogy ebben a családban partnerre talál az egészséges életmód kérdésében, anyám válaszul elismerően mosolygott, majd annyit mondott a pincérnek: martinit). Apa újra a pincérhez fordult, megkérte, hogy tájékoztassa az időjárásról és a napi belpolitikai hírekről, mivel a sajtóban már nem bízik. A pincér készségesen eleget is tett ennek, és megegyeztek apámmal abban, hogy a migráció végső soron geometriai kérdés, nem egyéb, minden más nézőpont hazug és demagóg, gyűlöletkeltő, áltudományos vagy álszent. Furcsa ábrákat rajzolgattak a menü hátoldalára, apám szögmérőt kért, amit a konyhafőnök hozott ki bordó szalvétán, porcelántányéron.

Mint ahogyan egyébként is; mímeltük, hogy az étlapot nézzük, negyed óráig játszottuk a gondolkodást, hogy olyan családnak tűnjünk, amelyik az oktatáson kívül ért bármihez is, például a gasztronómiához. Apa persze rendszeresen átesik a ló túloldalára, mikor a salátákhoz lapozva homlokát ráncolja és kétségbeesett szemei hamisan igyekeznek közvetíteni azt a dilemmát, hogy vajon görög vagy francia; most is ez történt. Aztán persze egyik sem, ő rántott sajtot kért, anyám cigánypecsenyét. Egész mondatban, jól artikulálva szóltam, hogy én szeretnék egy gulyáslevest erős paprikával, mintha kitüntetett alkalomról lenne szó, mintha mondtam volna bármikor mást egy pincérnek. Na, jó. Talán mondtam már mást.

Sokat kellett várni az ételre, így apám megkért minket, hogy szórakoztassuk, először biciniumokat énekeltünk anyával, majd a frissen kapott alaptörvényemből kellett felolvasnom, apa azt mondta, hogy osszam meg vele a kedvenc részleteim. Felcsaptam a H cikknél, mely kimondja, hogy Magyarország védi a magyar nyelvet. Anyám a martinibe kortyolva közbekérdezett, hogy hogyan védi? Nincs kifejtve, intettem le. Ő akadékoskodott tovább, hogy kinek lehetne ezzel kapcsolatban levelet írni, nagyon kíváncsi az ezirányú intézkedésekre. Nem szeretem, mikor anyám cinikus, valahogy idegen tőle, nem gyakorolta eleget. Mint később kiderült nem is ez történt, teljesen őszinte volt az érdeklődése.

Kihozták az ételt, belemerítettem a kanalamat a gulyásba, gőzölgött még, jól nézett ki. Adtam hozzá egy kevés erős pistát, és ahogy kevergetni kezdtem, a kockaformára szelt húsdarabok mellett felbukott a felszínre egy papírgalacsin is. Kibontottam és egy interpellációt olvashattam rajta, melynek tartalmára nem emlékszem.

— Anya, miért van interpelláció a levesben?
— Nem tudom kislányom, esetleg érdeklődj a pincérnél.

Jeleztem a kedves pincérnek, bár ahogy egyébként is, most is kellemetlenül éreztem magam attól a helyzettől, hogy némán, parancsszerű karlengetéssel kérjek meg valakit arra, hogy jöjjön oda, ahol én vagyok, mert kérdezni szeretnék, holott én is odamehetnék, ha már nekem van szükségem segítségre.

— Igen, miben tudok segíteni, gond van az ízvilággal?
— Elnézést, de azt hiszem, hogy egy interpelláció van a levesben.
— Szeretné, hogy kicseréljük?
— Az interpellációt, vagy a levest?
— Amelyiket óhajtja, kisasszony.
— Akkor szeretnék kérni egy gulyást, interpelláció nélkül.
— Ahogy gondolja, kisasszony.

Anyám többedik alkalommal jegyezte meg, hogy milyen készséges pincérrel van dolgunk. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után ők még kértek egy presszót is. Így mondták, hogy presszót. Apám fizetett, ötszáz forint borravalót adott, a pincér pedig megköszönte és azt mondta, hogy mindig öröm ilyen szép magyar családokat látni az étteremben. Hazafelé az autóban anyám és apám tovább folytatták a társalgást a levélről, melyben a magyar nyelv védelmével kapcsolatos intézkedésekről fognak érdeklődni, ahogy ők fogalmaztak: a kompetens miniszternél.

*

7:47 váratlan ébredés telefoncsörgésre. Egy közeli hozzátartozóm az ő fogalmazásában „szakértőhöz”, hozzám intézett kérdésfeltevésére válaszadás. Vagyis a helység és a helyiség közötti különbség álmos, kissé pontatlan meghatározása 3 percben. Egy bögre tea, készülődés az egyetemre, pár órával később visszahívás, és előzetes válaszom pontosítása, valamint alátámasztása példamondatokkal.

Alvással töltött idő: 6 óra 11 perc.

__________________________

[1]A Tettye vendéglőben mindezidáig a legmagasabb fokú kiszolgálásban volt részem, rossz hírét semmi esetre sem kívánom kelteni, a leírtak nem abban a valóságmezőben igazak, melyben én a Tettye vendéglővel kapcsolatban tapasztalatot szerezhettem.

Szólj hozzá!