Hány oldalról fogni neki a megértésnek,
nem tudom, senkit nem látni becsapottnak,
megtévesztettnek, elveszejtettnek is csak
a gépírónőt, aki sovány, papirusztekercsekről gépel
át szent szöveget, morbid ujjai vannak, közben
a szerelmének szóló levelet is írja, égő cigaretta,
érdekes lenne jobban látni, hogy a két szöveg
hogyan simul, jár át egymásba, de nincs merszem
közelebb menni, fölé hajolni még annyi sem,
hogyan magyarázzam el neki, érzem, mit ír, és
miért így, csak közelebb kéne lennem a pillanathoz,
mikor a nagyon távoli és úgy jelenlévő felel,
vitatkozik a most árnyaival, árnyékaival, és ott
állhatok középen, semmi fény, kivilágítás.
Sopotnik Zoltán: Morbid ujjai
S. Z.: Moszkvics, Kalligram, 2016, 77.