Bakos Gyöngyi: Sebességhatár


Tavasszal senki sem betegszik meg, tavasszal csak születnek és meghalnak, például rokonaim. Torokgyulladás meg ilyesmi csak télen. Tavasszal történik minden nagy dolog. Mondjuk az szeptemberben történt, hogy elhagytalak. Mentünk autóval egy vidéki városba. Nem Magyarország. Te vezetsz, én bámulok ki az ablakon, az útjelző táblákat nézem. Szarvasveszély. A magyar szarvas nem ilyen kecsesen ugrik, erre gondolok. Ki is mondom, hogy szerinted a magyar szarvas nem sokkal robusztusabb? Nem értesz. A számok is kövérebbek a magyar sebességkorlátozás-táblán. Szól a zene. A fülemben a kedvenc fülbevalóm van, tőled kaptam. Nem ekkor hagylak el, hanem pár nappal később, megyünk bevásárolni. Mondom, hogy állj félre. Nem érted. Kezemben a bevásárlótáska, olyan masszív fajta, ilyenekkel járkálnak a hajléktalanok is, két kezükben egy-egy ilyen szatyor, táska, koszos ruhákkal tele. Felszállok a villamosra, terjeng valami szag, nem tudom beazonosítani, nem is akarom. Nem pont vizelet, és nem pont széklet. Székletet írok végül, mert azt mégse írhatom le, hogy szar. Szarszag. Felfordul a gyomrom, délután kettőkor tudok először enni aznap. Mondom, hogy állj félre, kérlek, mert beszélnünk kell. Nem is akarok menni bevásárolni, hanem el akarlak hagyni. Ezt így kimondom, és közben fogom a bevásárlótáskát, amire nem lesz szükség. A kocsiból egy vasúti felüljárót látok. Esteledik. Olyan vasúti felüljáró, mint a Hal Hartley-filmekben. Akkor, amikor veled szakítok, még nem láttam egy Hal Hartley-filmet sem. Olyan vasúti felüljáró, ahová néha kimennek a főhősök ordítani egyet. Lehet, hogy csak a Hal Hartley-filmekben. Miután elhagylak, hazamegyünk. Az üres bevásárlótáskát visszateszem a helyére. Főzni kezdek, három napig csak főzök. Lezárható műanyag edényekbe teszem az ételeket, és telepakolom a fagyasztót. Lesétálok a buszpályaudvarra, veszek egy jegyet. Csak oda. Hét óra az út, és ugyanazt a filmet vetítik, mint mindig. Két busztársaság indít innen járatot Budapestre, a jegyek ára pontosan ugyanannyi. Ezen jobb kávét adnak. Nem jó kávé, porból van, rossz, de a kettő közül ez a jobb. Mindig megiszom, jólesik, valamiért úgy érzem, szolgáltatást kapok a pénzemért. A film felénél elalszom, nem tudom, mikor ébredek fel, és hogy merre járunk. Kinézek a busz ablakán, táblát látok, rajta egy robusztus szarvassal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük