Závada Péter: Mozgó szabály


(1)
Állsz a bizonytalan körülmények
egyre hosszabbra nyúló árnyékában,
visszavonhatatlanul sötétedik,
és a betonszürke ég, vagy amit annak
neveznek, idézőjelbe teszi a nyár
minden addigi gesztusát.

A töltésen elindulsz, de mintha a lépteid zaja
rég megtett lépések visszhangja volna,
fölveszed, zsebre vágod a kavicsok
csikorgását, ezek már a belengetett
távozás kellékei.

(2)
Ha figyelsz, valami elmondhatatlanul
hangos közepén fekszel, kivártad
megint a csend forráspontját,
de most rázendítenek, mindnyájan
egyszerre, téged ünnepelnek a kabócák,
bármit is mondasz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük