friss műút

-ról, -ről

Csiger Ádám

Csiger Ádám

1988-ban született. Az ELTE filmtudomány mesterképzésén diplomázott, filmes tárgyú cikkei a többek közt a Revizoron, a Filmvilágban és a Filmhun jelentek meg.

CineFest 2016

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Film

Csiger Ádám: A minimalizmus felszabadít
A 13. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál hetedik és nyolcadik napja
2016. szeptember 18.

A csütörtöki az egyik legerősebb nap volt a CineFest programjában: két nagyon hasonló, ikerdarabokként is jellemezhető, de egymást remekül kiegészítő versenyfilm dominálta. Elismert író-rendezőik, Xavier Dolan és Hajdu Szabolcs új filmjeikkel felértek a legmagasabb elvárásokhoz is.
Mindkettő másfél órás családi dráma, lakásbelsőkben, szinte real time-ban játszódó, színházi előadásnak is beillő, zárt, szituációs kamaradarab. Egyaránt sajátos munkák már sokat bizonyított, markáns és egyéni stílusú rendezőktől. Dolan filmje, az Ez csak a világ vége a zsűri nagydíját nyerte el Cannes-ban, Hajdu pedig a Kristály Glóbuszt és a legjobb férfi színésznek járó elismerést vihette haza Karlovy Vary-ból Ernelláék Farkaséknál című mozijáért.

Xavier Dolan: Ez csak a világ vége

Xavier Dolan: Ez csak a világ vége

Előbbi filmben egy sikeres író (Gaspard Ulliel) látogatja meg családját, akiket tizenkét éve elhagyott, és azóta is csak képeslapokat küldött nekik. Megtudta, hogy halálos beteg, ezért hát a pálfordulás, erről akar beszámolni hozzátartozóinak. Nem mintha hirtelen elkezdte volna érdekelni a családja, legalábbis magának nem ismeri be: hangalámondásos narrációval ábrázolt belső monológjában arról vall, hogy csak szeretné kézben tartani az életét, ha már eléri a végzet.
Míg a vasárnap vetített, szintén Cannes-ból érkező Toni Erdmann a szülő és gyermeke közti konfliktustípusokat fedte le, az Ez csak a világ vége az összes többit a családi drámák keretein belül. Apának semmi nyoma ebben a csonka családban, a főhős anyja (Nathalie Baye) viszont annál jobban ragaszkodik gyerekeihez és rajong a fiáért, a báty (Vincent Cassel) domináns, erőszakos és frusztrált, a húg (Léa Seydoux) pedig huszonévesként keresi az útját, idősebb fivérével folyton ölik egymás, elhidegült középső testvérére viszont felnéz.

Xavier Dolan: Ez csak a világ vége

Xavier Dolan: Ez csak a világ vége

Az Ez csak a világ vége esszenciális családi dráma, a műfaj netovábbja, viszont nem csak univerzális, de talán személyes is, ami nem lenne újdonság a direktortól. Persze nem látunk bele Dolan fejébe, nem tudhatjuk, mennyire alteregója a főhős, fölösleges az önéletrajzi vonatkozásokról spekulálni, de bőven találni látványos párhuzamokat kettejük között, amiket a „kanadai csodagyerekként” emlegetett író-rendező nem igyekezett titkolni. A Cannes-ba hazajáró, sokszoros díjnyertes Dolan huszonhét évesen a hatodik nagyjátékfilmjével jelentkezik, gyerekszínészként pedig ötévesen debütált. A főhős homoszexualitását családja elfogadja, azonban introvertált személyiségével nehezebben barátkoznak, különösen a báty képtelen tolerálni az író közönyös, hideg intellektualizmusát.
Annak ellenére, hogy a nagy találkozás rengeteg veszekedést szül, a főhős célja megváltozik: magának és családjának is bevallja, megbánta, hogy elhanyagolta őket. A karakterek múltjának és jellemének ismertetését Dolan úgy oldja meg, hogy a főhős húga alig emlékszik bátyjára, az elsőszülött fivér feleségével (Marion Cotillard) pedig csak most ismerkednek meg. A nej figurájának funkciója egyértelműen az, hogy a közönség a szemein keresztül ismerje meg a főhőst, Dolan azonban még ezt a karaktert is alaposan kidolgozza: a nő félénk, visszahúzódó, utál beszélgetni és nem is jó benne. Ilyesmit ritkán látunk mozivásznon vagy színházban, ahol inkább aktív, konfliktuskereső személyiségek dominálnak.

Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

Dolannel ellentétben Hajdu nem egy különc művészlelket állít középpontba, hanem két átlagos és reprezentatív magyar famíliát, akiket rokoni szálak fűznek össze. Nála a családon belüli viszályokhoz két nővér, azok férjei és gyerekei versengése párosul. Hogy személyes filmről van szó, az nem kérdés: a függetlenül, Filmalap-támogatás nélkül, mikrobüdzséből készült mozit Hajdu és Török-Illyés Orsolya lakásában forgatták, gyerekeik, Lujza és Zsigmond is szerepelnek bennük, és ezzel meg is neveztük a színészgárda felét, rajtuk kívül ugyanis csak Gelányi Imre és Szilágyi Ágota láthatóak egy-egy kis szerepben, Szabó Domokos és Tankó Erika pedig nagyobbakban. Előbbiek a színpadi változatban a két gyereket alakították: már csak azért is megérte filmre vinni a darabot, mert a valódi gyerekszereplők jobban illenek az opusz realista stílusához. Hajdu a színészek javaslatait figyelembe véve írta a forgatókönyvet, az improvizációt kizárta a forgatásról, operatőrei pedig diákjai voltak, szám szerint tizenhárman.
Míg Dolan stilizált, kilassított, zenés flashbackekben jeleníti meg a főhős kísértő emlékeit, azaz folyton kitörne a kamaradráma keretei közül, a finálé heves konfrontációját pedig a lemenő nap sugaraival festi vörösessárgára, Hajdunál egyetlen külső felvételt sem látni. Dolan világsztárokat szerepeltet, Hajdu pedig még a férfi főszerepet is maga játssza, ennek ellenére — illetve éppen ezért — megkockáztatom, hogy az Ernelláék Farkaséknál a kevésbé személyes alkotás. Bár Török-Illyés arról beszélt a honi bemutató utáni közönségtalálkozón, hogy a darab készítését terápiaként élték meg, Hajdu elmondta, hogy nem dokumentumfilmet láttunk, hanem fikciót, melynek realizmusa nem a saját magánéletüket, hanem inkább a mai magyar valóságot ábrázolja.
Elsősorban a gyerekneveléssel járó párkapcsolati konfliktusokra koncentrálnak, de a karakterek különböző világnézeti pólusokat testesítenek meg. Farkaséknak van pénze, értelmiségiek, elégedettek az életükkel Magyarországon, ezzel szemben Ernelláék nem találják a helyüket, anyagi gondokkal küzdenek és épp Skóciából tértek haza, ahol nem sikerült megvetniük a lábukat, de szülőföldjükről azóta sincsenek jobb véleménnyel. A két egygyerekes családot egy szorult helyzet zsúfolja össze a budapesti lakásba: Ernelláék kocsija lerobban. Később Farkasék lakásából eltűnik egy bankókkal teli boríték, aztán pedig a házigazda fia, Brúnó. Hajdu ennél drámaibb fordulatokat nem enged meg magának, viszont így is könnyedén fenntartja a feszültséget. Ironikus módon a film tézisét is Brúnó mondja ki: „Ne veszekedjetek, mindenkinek igaza van.”

Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál

Hajdu minden bizonnyal a magyar független filmek szűkös lehetőségei miatt készített intim kamaradarabot. Amikor legutóbb állami támogatást kapott, külsőkben játszódó westernnel állt elő (Délibáb), új filmjét viszont rendhagyó módon lakásokban is fogják vetíteni, ahogy a darabot is a család otthonában játszották. Alkotói szabadságra vágyott a Filmalap kontrolljával szemben, míg Dolan sztárokat toborozhatott, de önszántából készített minimalista drámát, és ő is jól döntött: ennél érettebb mozit talán még nem készített. Mindkét alkotás bizonyítja, hogy a merev keretek ösztönzik a kreativitást, a legtehetségesebb rendezőket is legjobb filmjeikhez segíthetik hozzá.

A képek forrása a CineFest versenyfilmlistája,
ahol további képek mellett a filmelőzetesek is láthatóak.

Szólj hozzá!