Aznap 89 novemberében | Műút portál

friss műút

-ról, -ről

Szászi Zoltán

Szászi Zoltán

1964-ben született egy határ menti kisvárosban, Tornalján, s az ottani léthelyzetek azóta is megjelennek írásaiban. Verset, regényeket, publicisztikát írt eddig, s dolgozott vagy félszáz munkahelyen.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Szászi Zoltán: Aznap 89 novemberében

2016. augusztus 07.

aznap 89. november 17-én diákdiszkót rendezett
a helyi Szocialista Ifjúsági Szövetség
azaz a rövidítve a SZISZ
(értsd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területét vö. Magyar Népköztársaság Kommunista Ifjúsági Szövetség azaz KISZ)
én mozigépész haverom a Laci meg fűtő
a kultúrban
aznap nem tudni miért
berúgtunk
halványan rémlik
rohadt köd volt egész nap
ellopta a napot
az utcát a házakat
mi elszomorodtunk
hol én hol Laci rendeltük a rundot
rum kóla vörös vadászok
a vasúti restiben belénk dőltek
megváltottuk a világot
fel papírpénzeinket

estére szolgálatba rendelték mindkettőnket
mégis kétszáz diák lesz a nagyteremben
egyenruhában ropják a BONEY M-re
ott kell a felügyelet
mattra sikerült az a játszma
rum kóla nyert
bedőltünk a raktárba
régi színjátékok díszletei
elkoszlott kosztümjei közé

én ráfeküdtem Hófehérkére
egy háromlábú dikón hevert
anno széles csípőjű tejenagy csaj
játszhatta a királylányt
a hét kicsinek biztosan egyszerre bejött
s a hét kicsi egyszerre ment el
ha a ruha leesett róla

Laci rosszabbul járt
neki valahogy a feje alá keveredett kurvára
törte egy gipsz Lenin
vörös molyrágta körfüggönyt terítettek rá
mellette meg ott hevert egy vadi új szívlapát
fel se fogtuk hogy került oda

Iljics nagyon le volt törve
de hogy más dugta meg helyette Nagyezsda Krupszkaját
esetleg eltűnt a pártvagyon
vagy elfogyott volna a vodka a Kremlben
szobornak ez már mindegy lenne
orrát halott ilyenbe ne verje

a néhai héroszt a letakarta
1968 nyarán egy lázadó
tompa tárgy hagyott nyomott rajta

mi mindenen még

mi mindenen innen még
és mindenen túl
hevertünk múlton
álmodtuk újra
hogy ha egyszer régen
már jól odanyomott Iljics elvtársnak
egy tompa tárgy
akkor mégsem veszett el a szabadság

némi teszvesz
kikaparjuk a félelem alól

és akkor felnyomta az agyam a tény
hogy én már se diák
meg ember sem vagyok rég
az egész meg mi végre
mint egy rossz szocreál regény vége
csőbútorral berendezett unalom
lehet csak az életem

a vadi új szívlapáttal vágtam oda
Lenin sápadt sárga gipszfejére
ettől még jobban behorpadt az orra

hirtelen megszólaltak a szirénák
az elvtársak hívtak civilvédelmi gyakorlatra

hosszú a novemberi éjszaka
ittunk még sokat
a gimnazista lányokat
néztük a női vécére piálni kijártak
egyre rongyosabbá váltak
cigit kértek tőlünk
az egyik Laci ölébe hányt

húzd rá diszkós megittad az árát
mit csillog a gömböd fent hiába
vagy lesz kérésre Boney M vagy elmész a
a csajok mutatják meg melyik irányba

nem tudtam
az volt a bukó rendszer
utolsó éjszakája

másnap a fejem az ajtón ki se fért
hallgattam a Szabad Európa Rádiót
a lámpás készüléken
míg ittam kávém
a Václavákon Prágában születő forradalom
kőbölcsőjét takarították éppen

nekem fanyar félmosoly elhúzta a szám
látom magam
suhintok csattan Iljics fején
a szívlapát

Szólj hozzá!