Toroczkay András: Fohász


1
Kérlek, Istenem, add, hogy ne essen
bántódása ellenségeimnek, legyen hosszú,
boldog életük, sikerüljenek terveik,
nőjenek nagyra gyermekeik, testük, lelkük,
idegrendszerük szolgálja őket a végsőkig,
amikor majd szemüket lehunyják, hozzád való
örök emelkedésük megkezdésekor ne
érezzenek fájdalmat, szorongást, megbánást,
utódaik ne sirassák őket, de emlékezzenek rájuk
makacsul. Munkájuk legyen maradandó, életük
kétségtelen, dicső példa mindannyiunk számára.
Amennyiben mégis máshogy döntenél, azt
természetesen megértem. Te vagy az Igazság,
és rajtad kívül nincs más, igaz Isten. Ámen.

2
Bocsásd meg, Uram, hogy annyi időt eltöltöttem
feleslegesen azzal, hogy a múltam kísérteteit
próbáltam feltámasztani. Rég elfelejtett, elveszett
embereket próbáltam meggyőzni a magam igazáról.
Saját pokluk börtönéből próbáltam kirángatni őket
makacsul hiába.

És bocsásd meg, Uram, hogy foglalkoztam azokkal,
akik gyűlölnek, sápadt, szégyenmonoklis koboldokkal,
akik fényességes pályám őszinte, fáradhatatlan irigyei.
Sajnálatból tettem, hogy odafordultam, odaguggoltam,
minduntalan nyöszörgő sóhajukhoz, amiről ők úgy vélik:
csatakiáltás.

Nyugtasd meg szívüket, Uram, és adj nekik elviselhető
életet. Cseréld ki gonosz, fekete szívüket. Ha kell,
vegyél az én saját lelkemből, bátran oszd szét közöttük.
És szabadíts meg a Sajnálattól, mert nem akarok sajnálni
többet senkit. Unom sötét féregjárataikat és őket, az örök
lehetőségeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.