Gilbert Edit: KH — orosz (2016. augusztus 1.)


Ilja Szemenyenko-Baszin

Ilja Szemenyenko-Baszin

Natalja Csernih összegyűjtötte, milyen verseket olvastak az irodalomszerető oroszok az év első felében, s kiktől. Négyüknek néztem utána: hárman a hatvanas, egyikük a hetvenes évek szülötte. IIja Szemenyenko-Baszint a magyarok előtt sem ismeretlen Gennagyij Ajgihoz hasonlítják. A Líra vadállatoknak című, sokhúrú kísérleti verseskönyvét sokat emlegetik. Közvetlen, meleg hangulatú életképek sorjáznak benne, mint a „Ne lógassátok le nyakuknál a babákat a balkonon”. Természetesség jellemző e versekre, szerves építkezés, a mai hang a száz évvel ezelőtti szabadvers imitációjában nyilvánul meg — s a reménytelenség szorongása önti el a teremtett világot.

Jelena Zejfert

Jelena Zejfert

Életműösszegzés még a szerző életében — vezeti be ajánlóját Jelena Zejfert nehéz és sokműfajú (verseket, lírai prózát, fordításokat is tartalmazó) kötetéről Natalja Csernih. A könyv címe: A szükségtelen elvesztése. Horizontálisan és vertikálisan is kialakított építészeti szerkezet: a keresztforma jut eszébe a kétnyelvű, önfordításokat is megjelentető korpuszról az elemzőnek. A gerinc: Németország, de lett, bolgár, oszét, grúz műveket is fordít a szerző, s mindez szervesen, kompaktul telítődik tudósi figyelemmel, érzékkel, stílussal, feszültséggel, vibrálással, kulturális allúziókkal. Nietzsche, Rilke, Trakl — és kevésbé ismert germán írók, költők is az ő átültetésében, s az övéi úgyszintén németül. Sokat követel az olvasótól — és sokat is ad. Megszakításokkal fogyasztható, időtálló, ínyenc válogatás. Ilja Szemenyko-Baszin kommentálásában az egész háromdimenziós világ tárul fel előttünk általa: nyelveken, intenzíven, szokatlan személyes energiával, szabadon és könnyeden.

Új anaforák a címe a következő kötetnek, amire ugrunk, a szerző Amarszana Ulzitujev. Vegyes a szakmai megítélése, de vannak egészen szenvedélyes ismertetések róla, amelyek lelkesednek az idegen kultúra hangzásvilágáért, énekes hanglejtéséért, amit áthoz, s amit mások monotonnak hallanak. Nem a szavak végén, hanem az elején találhatók tehát a rímek, s nem metrumot, hanem ritmust használ — így maga a szerző, aki segít nekünk megérteni őt, a különöset. Állítólag egyre ismertebb. Rohamosan terjed műveivel népszerűsége, mindenhol ott van, a legegzotikusabb oroszul író költőként meghódította a legkülönbözőbb kulturális terepeket, beseperte a díjakat, s ez már az ötödik kötete. Sokan hálásak neki, az oroszul írónak burját népköltészeti poétikájuk orosz költészetbeli meghonosításáért. Előadásmódja lenyűgöző: a burját dalosok és mesemondók sejtelmes, sóhajokkal, nyögésekkel, sikolyokkal teli rekedtes, kántáló megszólalásmódja. Ez a hangköltészet kitölti a múltat, jelent, jövőt, a mindennapokat, látomásokat hoz fel, életelvekről szól. Elefántfürdés; Hogy csókolózzunk veszélytelenül fagyban; Isten; Szabadság — ezek kiemelt, legtöbbet emlegetett címei.
Meglepetésünk nem kicsi a szerző oldalára érve: https://www.stihi.ru/avtor/amarsana.
Önportéjában (mely az utazásnak is felfogható „Az egész világ”-gal induló kötet ironikus záródarabja) reflektál is külsejére, baltával hasított vonásaira, izmaira, orrformájára, receptet kínálva egyúttal arra, hogy viszonyuljunk hozzá: „…Van egy mód arra, van: / Belezúgni vadul nőtt bokszoló orromba, / Bekapcsolni mint egy lámpát ezt a homályt pásztázó tekintetet.”
Örömteli, vidám, szabad és színes világba lépünk, amely megújítja és kiszélesíti a kortárs orosz poézis lehetőségeit. Interaktív verseskönyvébe sok mosolygós beírást kap a neten, Blok Szkítáihoz hasonlítják önportréját, s a szerző pedig nagyon hálás, válaszolgat, s versei, verssorai szabad sokszorosítására invitál, sőt buzdít. „Az embert, szerelmesét a földnek, a Föld bolygónak, / Ki mindig mezítláb mászkált rajta, szeptemberben havának / 10-én értem el a metrónál s mondta, hogy Erik a neve, / S azt is elmondta, hogy francia költő, kicsit megkedvelve. / Nyomban csináltam a mobilommal vele közös fotókat, / Meztelen s poros volt a lába, Ha-Nocri-ábrázat. / Valahogy így sétálhattak az istenek a földön, a Föld bolygón szerteszét, / Nem kért enni, mondván, megy a bokrokba aludni a Kreml felé.” (A vándor)
Így ad elő!

Végül álljon itt egy költőnő, Natalja Szannyikova rezignált kötetcíme: Akit szeretsz, mind bajba jut a középkorúak dalai. Finom, míves, szinte japán precizitású líra, amely minden részletre figyel kitartóan, hűségesen. Halk, szerény hangocska, amely áthatja a kötet egészét, rezonál a környezetre — az irodalmira is — tökéletesen kidolgozott soraival. Csendes, szomorú nőiség árad belőle, meditatív, kontemplatív — s ahogy az ajánló kritikus metaforizálja hatását: mentateaként hat némi fűvel, amely lenyugtatja, elzsibbasztja fogyasztóit.
Nézzenek bele ebbe a videóba! — egy nagyon helyes nő a negyvenes éveiben, aki különös, tompa szenvedéllyel, lemondóan és igézően, idézően beszél korosztálya esélyeiről, kilátásairól, akik a rendszerváltáskor értek a húszas éveikbe. Melankolikus, vibráló, nosztalgikus személy. Költészete reflektált, határozott, atmoszférikus. „A szerelemről annyit beszéltünk, / hogy a halált egy álló évre elfeledtük.” (http://www.litkarta.ru/russia/ekaterinburg/persons/sannikova-n/).

Dobó Attila

Dobó Attila

Saját fordításaim, és saját, szubjektív hozzátételem generációjuk tagjaként: most kaptuk a hírt pécsi nyelvészkollégánk, barátunk, Dobó Attila hirtelen és korai haláláról, aki oroszországi nyelvrokonaink kutatójaként a kortárs orosz írókat is ismerte: nem tudtam olyan szerzőt említeni neki, akiről ne hallott volna. Bergyajevet hozott tőlük egyszer ajándékba, s időről időre felidéztük bombasztikus mondatát, eztán is megtesszük: Oroszország a világ közepe! Egy kinti finnugor barátja képével idézem fel Önöknek felejthetetlen kópés mosolyát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük