friss műút

-ról, -ről

Vörös István

Vörös István

Író, költő, egyetemi docens. Eddig több mint 20 könyve jelent meg, több mint 20 színházi bemutatója volt, több mint 20 nyelvre fordítottak írásaiból, melyek Sanghajtól Rio de Janeiróig jelentek meg. Két gyermeke van.

-tól, -től

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Vörös István: Egy szimfónia tervezete

2016. július 21.

Félgömb alakú koncertteremben
vagyunk. A színpadon
ötszáz zenész. Velük szemben,
az enyhén emelkedő, félkör
alakú nézőtéren ötszáz néző.
A közönség elcsendesedik.
A karmestert lift hozza a pulpitushoz.
Intés nélkül megszólal az első
hang. Egy cselló. C-t játszik,
mert mi mást is játszhatna.
(Mondjuk A-t, de nem
annyira szomorú.)

12 másodperccel mélyebben egy
nagybőgő szólal meg. A két sötét,
mégis öntudatos hang között
vonal képződik. Aztán egyszerre
egy brácsa és egy hegedű kezd
szintén C-t, oktávnyival magasabban.

És így megy már egy perce
szakadatlanul. Egy néző
a műsorfüzetet lapozgatja:
MONOKRÓM SZIMFÓNIA.
Sötét borul a közönségre,
és sötét borul az előadókra.
Csak a négy hangszer négyszöge
világít, mint egy kis ablak.
Ebben a pillanatban tíz-tíz
azonos hang szólal meg,
mintha egyszerre kapcsolnák
föl a villanyt egy toronyház
400 ablakában.
Egy néző már együtt dúdolja
a dallamot a zenészekkel,
de a körülötte ülők lepisszegik.
A fúvósok egyszerre kapcsolódnak
be, majd 2 percre rá a kórus.

A gömb alakú épület együtt
rezeg és lélegzik a zenével.
A kupolára odakintről
rásüt a telihold.
A szólisták egymás hangjába
vágva vitatkoznak. Mint
egy opera. A tenor magas C.
A szoprán még magasabb?
Alt és bariton közönséges C-n,
A basszus a mélységből kiált:
C! Cé! Cé és CÉ!

Fél órája tart a versenymű,
mikor az első néző félni kezd.
Leizzad. Egy másik összevizeli
magát. A széke lesüllyed.
Az alagsorban ápolók sietnek
hozzá. A színpadon fokozódik
a hangulat. A nézők szeme
azonban jeges. A fülük sajog,
mint egy férfi ágyéka, aki
egész éjszaka közösült.

Az első sorban ülő zenekritikus
végleg elfelejti, miről akart írni.
A közönség talpon. A karmester
széttárt karral, mint egy denevér,
a frakkja kétfelé csapódik.
Egy klarinétos épp lapozza
a kottát. A többiek fejből játszanak.
Mi lesz ennek a vége, kérdi valaki
a férjétől. Ő rémülten visszakérdez:
És mi volt az eleje?

Az első halott után a karmester
kisebb hangerőt vezényel.
Megtántorodik. Átesik a karmesteri
pulton. A pálcája legurul
a nézők közé. Egyszerre hagyja abba
valamennyi zenész.
Fölállnak a tapshoz.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!