Tengerentúli

Gyakran összevesztünk azon, hogy nevezhetjük-e lábnyomoknak a talpak hagyta szimmetriát, vagy azon, hogy ha az egyikünk véletlenül üledékes kőzetre lép, akkor a másiknak gondolnia kell-e a csigák halálára.

A tenger szaga ma is ott volt
a parton futkosó emberek melegítőjében.
Régebben mi is lejártunk a vízhez,
de csak azért, hogy kerülgessük
a homokba fúródó sprinteket.
Gyakran összevesztünk azon,
hogy nevezhetjük-e lábnyomoknak
a talpak hagyta szimmetriát,
vagy azon, hogy ha az egyikünk véletlenül
üledékes kőzetre lép,
akkor a másiknak gondolnia kell-e a csigák halálára.
Ezek a viták addig tartottak,
amíg el nem értünk ahhoz a kocsmához,
ahol először ittunk a Vörös-tengernél
kicsivel melegebb valamit.
Te a szabadidőruháddal
fizettél a pultosnak, aki
asztmás férfiként külön örült
a női testről egyenként ledobált tengerszagnak.
Azóta is emleget,
mert szerinte miattad gyógyult meg.
Én meg nem akarom neki elmondani,
hogy a mediterrán éghajlat azon oldalán laksz,
ahol még a telefont sem veszed fel.
Pedig mindig megpróbálok
egy újabb hívást.
Szeretném hallani a kagylón keresztül,
hogy végre partot értél.