Lakásgyakorlatok 6.

A közös lakásunkat kétféleképpen képzeltem el. Úgy, ahogy ő elképzelte, és úgy, ahogy én. Legyen utcára néző erkély — mondta —, két szoba, nagy konyha, külön a vécé. A két szoba lehetőleg nyíljon egybe. Vagy ez már lehet, hogy az én elképzelésem volt, mert most már nem is tudom, összemosódtak. Vagyis én összemostam az övével.

A közös lakásunkat kétféleképpen képzeltem el. Úgy, ahogy ő elképzelte, és úgy, ahogy én. Legyen utcára néző erkély — mondta —, két szoba, nagy konyha, külön a vécé. A két szoba lehetőleg nyíljon egybe. Vagy ez már lehet, hogy az én elképzelésem volt, mert most már nem is tudom, összemosódtak. Vagyis én összemostam az övével. Ezért nem mosok például kék farmert világos színű pólokkal, mert a kék farmer erősebb, és összefogja a pólokat. Mert a pólóknak mindegy, a farmernek nem. Innen jön a kékfestő? Mindegy. Én addig ugye főleg tömbházakban laktam, ahol se négy és fél méter belmagasság, se nagy konyha. Ha rajtam múlott volna, az elsőt kivesszük, amit megnéztünk. Februárban költöztem, de már decemberben lakásokat néztünk, telefonáltunk, számoltunk. Én egyszer vetettem fel az ötletet, hogy talán korai. Úgy értettem, hogy minden korai, az oldalakon való böngészés, a lakásról lakásra járkálás, meg az összeköltözés maga. Az én barátnőm nem fog kollégiumban lakni — mondta —, ha már végre egy városban lakunk, akkor együtt fogunk lakni. És valamikor január elején megnézünk egy tágas kétszobás lakást a munkahelyéhez közel. Hosszú folyosó, oda van beépítve a gardróbszekrény. Két nagy, egybenyíló szoba, széles ablakokkal. Úgy képzelem, hogy a belső szoba lesz majd a háló, ahol szerencsére az ágyon és a könyvespolcokon túl semmilyen más dolog nem kell. Elég magasan van, nem kell függöny. Ott lehetne, az egyik ablak alatt az íróasztalom, a dolgozóm — ahogy ő mondja. A nappaliba pedig úgy képzelem, hogy összevissza kanapék és fotelok, mint egy ízléstelen romkocsmában, letakarva mindenféle pokrócokkal, egy kávézóasztal, a többi csak könyvespolc, rajta a szépirodalom, az ő könyvei, és az ő dolgozója. Nem fogod elhinni, de van olyan kiugró része a nappalinak, tudod, olyan félkör. Olyant mindig is szerettem volna. És lemeszelnénk minden falat fehérre, és vennénk egy tévét, mert szerinte az elengedhetetlen, talán este én is néznék vele valamit, valami nyomozós sorozatot mondjuk. És felraknánk a kedvenc filmjeink kedvenc óriásplakátjait a falra, és lenne egy diszkrét, egyszínű szőnyeg az asztal alatt, hogy ne kelljen házicipőt hordani, és ezt a szőnyeget egy idő után csak azért nem dobnánk ki, mert a barátaink, az övé és az enyém, a barátaink leöntenék már egy csomó mindennel, és a sok emlék miatt — azért nem nem dobnánk ki. És mivel mindenhez nagyon közel laknánk, és a nappaliban is lehetne nálunk dohányozni, ezért sokan járnának fel hozzánk, és sok folt lenne a szőnyegen, mert nálunk mindenki jól érezné magát, és senki nem lenne annyira feszült, hogy ne legyenek véletlenek. Véletlenül ki-kiömlene ez-az. És én megtanulnék mindenféle előételeket csinálni, és mindig lenne a hűtőben fehérbor. Vagyis rozé, mert ő azt szereti. Fehérbor és rozé is, mert ő azt szereti. És mivel nincs külön a vécé, nem vinné be magával a telefont, mert akármikor rányithatnék például fogat mosni. És ez őt nem zavarná. Mert nem lenne miért zavarja. Egyesek szerint az egymás előtt pisi-kaka az intimitás egyik mély szintje, mások szerint valaminek a halála. Ő nem vinné magával a telefont, és nem lenne egy kis helyiség amire nem szabadna rányitani, ahol nem lenne lehetséges az együttlétezés. Nem lenne ilyen helyiség, ahol válaszolhatna olyan üzenetekre, amikről tudja, hogy valaminek a halála. És nem lennének szétszórva ruhák, vagyis ruháim, mert én sokkal rendetlenebb vagyok nála, és csak minden ruhát elpakolni egy-egy költözés után telik három hónapomba. Beraknánk őket nyugodtan együtt a gardróbszekrénybe a folyósón. Nekem lenne három fakk, neki kettő, mert nekem sokkal több ruhám van. A kollégiumban el se férne ennyi ruha — mondaná. A kis konyhában meg elférnének az anyám fazekai, és mivel nem lenne olyan tágas, nem töltene annyi időt ott dohányzással és kávézással, mert szűk lenne még neki is. Bejönne inkább a nappaliba, ahol én is ott lennék. Kinyitanánk a nappali ablakait, és kimenne a füst. És nem zavarná az se, hogy nincs erkély, nem menne oda se ki egyedül, oda, ahova nincs mire leülni, ahova ezért nem mennék vele, mert én nem tudok állva sokat cigizni. Közel lenne mindenhez, ezért lenne fontos, nem tömegközlekednénk, nem fáradnék el biciklizés közben, sétálhatnánk, még kutyánk is lehetne idővel. És tágas lenne, és lemeszelnénk fehérre, és a munkahelye mellett lenne, többet lehetne reggel lenni együtt, meglenne még a munkahelye, és lennének közös barátaink, a közös barátaink véletlen foltjai az egyszínű szőnyegen. Egybenyílna és nem lenne külön a vécé, nem zavarná, hogy nincs erkély, és hogy kisebb a konyha, mert ez nem számítana.