Borzavári Róza: Társasági lény


tőlem számolva a harmadik ember
a társasági lény. idegen elem, aki
hússzínű befőttesgumiként szorítja
az asztal pereméhez az égtájakat.

mindenkivel szemben ül, sosem suttog,
beszéde, mint egy kád meleg víz  — mire
összeesne rajta a hab, már úgyis kihűlt
(ugyanakkor a sör felmelegedett a
szóbuborékok pattogása alatt:
így érkeztünk végül mindannyian
egy langyos hullámhosszra).

könnyen tájékozódik a köztünk elterülő síkon,
féligsem-igazságokat tologat a poharak között
és ha néha rátapint a lényegre, nem mozdul.
egy pillanatig elhallgat — szimatol. túl rövid csöndjei
idegen nyelvű utasítások önmagamhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük