Rákóczi Zoltán: Kurzor


A visszhangomra
figyeltem helyetted.
Mindig én kerestem,
de akkor itta szavaimat,
a részegségtől csak
ismételni tudott.
Aztán valami nehezet
ejtettél el, hangjától
berepedt az ablak,
ami üzenetektől villog:
így morzéztunk.
Végre figyelnem kellett
rád, mint akinek
megtiltották, hogy
lámpába nézzen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.