Sokáig nekem is nagyon


Mi történt tehát 54-ben Bernben? Volt egy focimeccs, CSAK EGY focimeccs, a magyarok nagy küzdelemben 3:2 re legyőzték a németeket. Ennek folyományaképpen megbicsaklott a Wirtschaftswunder, így aztán nem kellett a berlini falat sem fölhúzni, és 89-ben nem volt mit lerombolni, Magyarországon nem nőtt az elkeseredés, elmaradt az 56-os forradalom… Csak egy focimeccs… ha Lantos lehajolt volna…
Ez utóbbi gondolat azután versformában tört utat magának, így téve teljessé versművészetemet.

A VILÁG RENDJE
egy álom

Többször álmodtam is ezt, de hát az nem számít.
Végre azután sikerült egy tájmtunelt
szerkeszteni
vagy találni
vagy kölcsönkérni.
Azonnal a helyszínen termettem,
Bern, Wankdorf Stadion, 1954.
És elérkezett a 84. perc, innen már mindenki tudná folytatni,
Herbert Zimmermann hangján.
Schäfer beível, fejes, hárítják!
Rahn lövőhelyzetben.
Rahn lő. Schießt.
Nem.
Csak schießt volna. Mert én akkor már ott álltam (láthatatlanul) mellette,
és amikor lendítette a lábát, arrébb pöcköltem a labdát,
az Lantoshoz került, ő tovább Bozsiknak,
Bozsik fölnéz, lát mindent,
Kocsis elindul,
Czibor táncol,
Hidegkuti visszalép,
Puskás már mindent tud.
Az történik végre, aminek történnie kell,
A kis Magyarország 3:2-re nyer,
visszaállt a világ rendje.


Függelék. – Miután Magyarország a várakozásoknak megfelelően Puskás lesgyanús góljával megnyerte a világbajnokságot, Magyarországon a politikai elégedetlenség nem öltött határozottabb formákat, a diktatúra megerősödött, elmaradt az 1956-os forradalom, maradt Rákosi, nem lett semmiféle Kádár-rendszer, se gulyáskommunizmus. A németek ismét lehajtották szőke, germán fejüket, nem mondták, „wir sind wieder wer”, a Wirtschaftswunder megtorpant, az amerikaiaknak is kedvük szegődött, hagyták, hogy az oroszok egész Németországból NDK-t csináljanak.

Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére, Magvető, 2006, 100–101.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük