Ma megint

Ma megint túl sok lenni én neked Álló nap nem hagyni téged békén Már reggel csodálni karcsú kezed Délelőtt két lábbal hintázni székén

Ma megint túl sok lenni én neked
Álló nap nem hagyni téged békén
Már reggel csodálni karcsú kezed
Délelőtt két lábbal hintázni székén

Ma megint tenni hová az eszemet
Bizony mert nem látni akarni téged
Sehol találni nem tőled helyemet
Két kézzel hordani magamra kéreg

Ma megint érni össze kék szemünk
Tekintet nem simogatni lágyan
Magunkban mondani ki mit nem merünk
Meg persze képzelni úgy el az ágyban

Ma megint mászni fel sokadszor a fára
Messziről nézni a sok régi szépet
Egy kicsit kapaszkodni még az ágba
Majd hirtelen rúgni ki alólunk széket

Ma megint beszélni te sok hülyeség
Túl sokat ittál vagy mi baj van
Látni hiányzik barát vagy feleség
Ezért most akarni halni a bajban

Ma megint írtál vagy ittál oly mindegy
Szavakkal ölsz te ha hogy versz is
Két kézzel tépni le rólad az inged
S védtelen állni mint e vers is

Nyirán Ferenc: Ma megint
Ny. F.: Apróságok kicsiny tárháza, Műút-könyvek, 2016, 69.