Büfébe mentek, válaszoltam Kati néninek, pedig az alsósok csak péntekenként mehettek büfébe, délután egy és kettő között, kizárólag tanári felügyelettel. Ez rendkívül kellemetlen volt, hiszen mind a huszonhetünknek ez alatt az idő alatt kellett a legmegfelelőbb kombinációkat kiválasztanunk, azok közül az édességek, péksütemények és üdítők közül, amiket a szüleink máskor nem vettek volna meg nekünk. Éppen ezért teljesen egyértelműnek tartottam, hogy a bátrabbak erre egy másik, alkalmasabb időpontot keresnek majd, ahogy azt is, hogy a lebukást méltósággal kell viselniük. Ez az elméletem megdőlt, mikor aznap délután már senki nem hintázott velem, én pedig vigyáztam, csak előre nézzek, mert akkor a fák épp eltakarták, ahogy a többiek köröket futnak a játszótér körül. Sokáig nem szólt hozzám senki, mégis az bántott leginkább, hogy félreértették a helyzetet, azt hitték, nem tudok hazudni.
Kijavíthattam volna őket, de nem mertem bevallani, minden este, mikor attól rettegek, hogy a táblánál nem tudom majd, Észak-magyarországi vagy észak-magyarországi, a térképen összekeverem a bauxitot a barnakőszénnel, vagy üresen adom be a matekdolgozatot, akkor csak úgy tudok elaludni, ha hazudok magamnak arról, hogy az életemben ezeknél fontosabb dolgok is vannak. Kevésbé tűnik rémisztőnek egy valószínűsíthető röpdolgozat az Árpád-házi királyokból, mikor éjjelente nekem kell komoly stratégiai döntéseket meghoznom a csatatéren, vagy épp állatokat szelídíteni egy lakatlan szigeten. Persze most már egyetemre járok, felneveltem két macskát, és ha valamilyen alternatív módszerrel számolok, akkor akár az is elképzelhető, hogy el tudom tartani magam, de ezek az éjszakák mégsem lettek kevésbé valódiak.
Két évet éltünk együtt, de sosem próbáltam megmagyarázni neked, miért nem voltak barátaim általános iskolában, mert attól féltem, hogy ha elmondom az egészet, akkor azzal együtt én is elkerülhetetlenül megismerem a valóságot, és benne mindent, ami az elmúlt huszonegy évben történt, te pedig rájössz, hogy ennek csak egy kis része az, amit el tudsz képzelni, a nagyobb része pedig ellentmond annak, amit tudtál rólam. Most, hogy egyedül fekszem az ágyban, nem elégedetlenkedsz mellettem, mikor a testeden próbálom felmelegíteni a talpam, és a fejedet sem kell időnként legördíteni a párnámról, valahogy elkezdem érezni a különbséget. Többet nem fogok tudni arra várni, hogy elképzeljem, mi lehetne másképp, mert már pontosan tudom, mi az, amit szeretnék, ha másképp történt volna.