Januárban lemondott az Oxfordi Irodalmi Fesztivál védnöki szerepéről Philip Pullman, Az Úr Sötét Anyagai című sikerkönyv-trilógia szerzője, mivel a rendezvény nem biztosít minden fellépőjének honoráriumot. Visszalépését Pullman Twitter-üzenetben jelentette be, és azzal indokolta, hogy a Society of Authors nevű írótársaság elnökeként, mely többek között a szerzői honoráriumok igazságosságáért is kampányol, elég furcsán érezte magát egy olyan fesztivál védnökeként, amely nem fizet saját programjai főszereplőinek. „Az elv egyszerű: a fesztivál fizet a standot gyártó és szállító embereknek, a nyomdának, mely a katalógust nyomtatja, kifizeti a termek és egyéb helyszínek bérleti díját, fizet a papírmunkát és marketingtevékenységet végzőknek. Kifizeti a villanyszámlát, az ételt és italt a fogadásokon — hogy lehet, hogy azok az emberek, akik köré az egész rendezvény szerveződik, akik miatt a vásárlók eljönnek és jegyet váltanak az egyes eseményekre, a szerzők az egyetlen emberek, akiktől azt várják, hogy ingyen dologzzanak?” — mondta Pullman.
Az Oxfordi Irodalmi Fesztivál szervezői sajnálatosnak nevezték Pullman visszalépését, és azt mondták, a fesztivál maga is adományokból tartja fenn magát, és a nagyszámú és színes programok megszervezésére nem lenne lehetőségük, ha megváltoztatnák jelenlegi szervezési gyakorlatukat. Pullman szerint a gyakori érvelés, mely szerint a fesztiválon való részvétel a szereplők nevének és munkásságának növelésével jár együtt, téves: a már befutott szerzőknek nincs szükségük rá, a „kisebb nevek” pedig nem fognak elég könyvet eladni ahhoz, hogy az írástól mint pénzkereseti forrástól távol töltött idő veszteségeit behozzák.
A Society of Authors felmérést is készített a szerzői honoráriumok gyakorlatáról a brit irodalmi fesztiválokon: a kérdésekre tizenhét fesztivál válaszolt, ebből tizenkettő fizetett minden szerzőjének a beszélgetéseken, felolvasásokon, kerekasztalokon való részvételért, többnyire 150 és 200 font közötti összeget. Az is kiderült, hogy nincs összefüggés az egyenlő díjazás és a fesztivál mérete között: a legnagyobb és a legkisebb fesztiválok között is találhatunk olyanokat, amelyek minden szerzőnek adnak honoráriumot (pl. Edinburgh, Cambridge, Marlborough, Aye Write (Glasgow), Ilkley, Wigtown, Bloody Scotland, Theakstons Old Peculier Crime Writing Festival). „Egy zenei fesztiválon elképzelhetetlen, hogy meghívnak egy zenekart, majd nem fizetik ki őket” — mondja Nicola Solomon, a Society of Authors vezérigazgatója. „Ha azt szeretnénk, hogy a szerzők meg tudjanak élni, és olyan könyveket írjanak, amiket az emberek szívesen olvasnak, akkor a szerepléseikért honoráriumot kell, hogy kapjanak. Örülünk, amikor azt látjuk, hogy javulni kezd a helyzet, de sok még a tennivaló.”
A Society of Authors szerint ma egy főállású, csak írással foglalkozó szerző évi 11 000 fontot keres.
Az Angoulêmi Nemzetközi Képregényfesztivál, a legnagyobb és legrangosabb európai képregényfesztivál idén botrányosra sikeredett: a nagydíjra jelölt harminc képregényalkotó között egy nő sem szerepelt. A szervezők nem érzékelték időben a kérdés súlyát, nyilatkozataikkal pedig csak rontottak a helyzeten, így olyan neves alkotók, mint Joann Sfar vagy Daniel Clowes visszavonták magukat a jelöltek listájáról. A londoni House of Illustration február 5-én nyílt tárlata, a Comix Creatrix — 100 Women Making Comics már a bevezető tablóban vitába száll az angoulêmi fesztivál szervezőinek nyilatkozatával, miszerint alig vannak jelen nők mind az amerikai típusú képregényfüzetek, mind az alternatív vagy könyvformátumú képregények területén. A kiállítás tizennyolcadik és tizenkilencedik század női karikaturistáinak munkáival kezdődik, a pionír Mary Darly (1756–1779) és Marie Duval (1847–1890) rajzait huszadik századi és kortárs alkotók serege követi. A tárlat egyik legnagyobb vonzereje a gazdagsága: mindvégig érezhető, hogy a címbeli száz csak egy töredéke a médiumban alkotó nőknek. Szembetűnő a műfajok és témák gazdagsága is: politikai karikatúra és kiáltvány, science fiction, memoár, életrajz, irodalmi pastiche, erotika. „A Comix Creatrix kiállítás nem szándékozik teljes történeti áttekintést vagy a női képregényalkotók katalógusát nyújtani. Szeretnénk, ha párbeszéd alakulna ki, mely túlmutat a kiállított anyagon” — mondja Olivia Ahmad, a kiállítás egyik kurátora. A tárlat magyar vonatkozása két eredeti rajzolt oldal az USA-ban élő, de Budapesten született Miriam Katin We Are On Our Own (Egyedül maradtunk) című, a második világháború végén és a szovjet hadsereg bevonulása idején játszódó önéletrajzi grafikus regényéből.