Ahogyan a szikla megküzd a vízzel
térforma a végtelen térrel
nehezéknek a kiszögelésre ülő
mintha ott lenne a világ vége
s fél métert nyugatnak elbicegő
az egyensúlyt ekként meglelő
sirály segítségével
és a talpsúlyt egy kagylóval kiegészítve
akként.
Ahogyan az anyaggal
küzd az anyag
formázza át egyik a másikat
ahogy a víz darabokra hasad
szívizomszövet a szívizomszövetről lehasad
és lefolyik egymásról
amorf kristály módján alácsorog
minden szikladarab
akként.
Ahogyan a szél- és a fényfalak
felépülnek és leomlanak
hol elrejti mind magát
hol mind mindent megmutat
s engem is megtalál mind és
és kiformáz és mind magamra hagy
akként.
Éppen úgy, pontosan, ahogyan.
Megjelent a Műút 2016055-ös számában