A szavakat szótári alakban tanulom sorra,
ismertem valaha valamennyit,
csak elfeledtem,
mint felejti az ember a születését.
Jelen lenni úgy, ahogyan a régi naplóban
a lapok papírja teleírva
s amikor az írás értelme
semmit sem jelent.
Újratanulom a szavakat,
általuk hátha megjelensz
te, a régvoltba elmerült,
ki után úgy vágyom, mint
fecskecsivitelésre a fecske,
sodrás mélyébe a patak vize,
szavaira az enciklopédia.
Bot a távolba mutatásra.
Megjelent a Műút 2016055-ös számában