Géczi János: …mutatásra.


A szavakat szótári alakban tanulom sorra,
ismertem valaha valamennyit,
csak elfeledtem,
mint felejti az ember a születését.

Jelen lenni úgy, ahogyan a régi naplóban
a lapok papírja teleírva
s amikor az írás értelme
semmit sem jelent.

Újratanulom a szavakat,
általuk hátha megjelensz
te, a régvoltba elmerült,
ki után úgy vágyom, mint

fecskecsivitelésre a fecske,
sodrás mélyébe a patak vize,
szavaira az enciklopédia.
Bot a távolba mutatásra.

Megjelent a Műút 2016055-ös számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.