(Attilának)
Tompával nem a gólyát szólítom meg
csak Attilát akit két évtizede
valahogy majdnem fiunkká fogadtunk
Zsóka kezdte de végül átragadt
rám testálódott ez a hihetetlen
megnevezetlen szótlan apaság
belénk hasított akkor az a kéthazás lét
két városos mert Miskolc és Fülek
ekkor került szoros társas viszonyba
a tudatunkban egy valódi sors
folytán mert valahol fenn északon
megszűnt egy szak s valaki délre jött
ugyanazért az irodalomért
mind áttetszőbb államhatáron át
vonatilag mind tágabb kerülővel
nem gólya-szintű átszállással és
magyarázd el egy amerikainak
mintha Bristolból New Yorkba vagy Hart-
fordból Bostonba menne s ezalatt
EXITenként válna hontalanná
meg is próbálták külföldinek nézni
itt is s tán ott is olyan izgulós
igazodhat és igazulhat így
akinek egy hazát adott a végzete
s gond egy szál se hogy az aztán az-e
Megjelent a Műút 2015054-es számában