friss műút

-ról, -ről

Pollágh Péter

Pollágh Péter

(1979, Tatabánya) József Attila-díjas költő, író, esszéista, 1987-től ír, 1995-től publikál, 2008–2009-ben a JAK-füzetek társszerkesztője, a 2008/2-es számtól a 2016/1-es számig a Prae folyóirat versrovatának gazdája.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Pollágh Péter: LORENZO RIBEIRA — Más havát

2016. január 21.

A tekintet: mekkora kék. A fájdalom tölti után, táplálja kékjét,
a csermelyét, és a kék mindig kell még, gondolja Martina.
Kell a vérág, ami a kék hegyekből ered. Kéne tőle egy gyerek.

Fokozottan fehér, szanatóriumszínű, szép az arca.
Martina is beleszeret. Körhintaként pörög körötte,
minden tiszta porcukor, minden színes fény,
vad fruttik, konfettihó, s tűznyaláb.

Talán szeretem Martinát. Talán nem gondolni jó volt.
Játékból Jatzek Babka vagyok. Jatzek úr.
Nem fordul az arc. Jatzek úr nem fordul.
Nincs a hátában felhúzható kulcs.
Más havát ő nem őrzi meg.

Megjelent a Műút 2015054-es számában

Szólj hozzá!