Nagyapám

Először egy igazi mesebeli téli éjszakán veszett nyoma. Süvöltött a szél, tapsoltak a diófa csupasz ágai, mint az összegyűrt papírzacskók, zörögtek a fenyőfák. Apró gombostűkel szurkálták az arcot a hópelyhek. Léptei nyomát pillanatok alatt elsöpörte a vihar. Reggelre kelve papucsát Nagyanyám az ágy lábánál találta. Napokig állt a konyhaajtóban, leste a járdát, tördelte ujjait. Hova ment, hova mehetett, mikor jön vissza, nem teheti meg ezt vele, becsapta, elhagyta, mormolta ezt az unalomig ismert rózsafüzért. Három nap telt el, amikor egyszercsak kinyílt az ajtó. Haja csapzottan lógott szemébe, pizsamája fagyottan recsegett rajta. Befeküdt az ágyba, és pontosan huszonnégy óra múlva fütyörészve ébredt.

időről időre eltűnt. Olyankor senki nem tudta, hol lehet.

Először egy igazi mesebeli téli éjszakán veszett nyoma. Süvöltött a szél, tapsoltak a diófa csupasz ágai, mint az összegyűrt papírzacskók, zörögtek a fenyőfák. Apró gombostűkel szurkálták az arcot a hópelyhek. Léptei nyomát pillanatok alatt elsöpörte a vihar. Reggelre kelve papucsát Nagyanyám az ágy lábánál találta. Napokig állt a konyhaajtóban, leste a járdát, tördelte ujjait. Hova ment, hova mehetett, mikor jön vissza, nem teheti meg ezt vele, becsapta, elhagyta, mormolta ezt az unalomig ismert rózsafüzért. Három nap telt el, amikor egyszercsak kinyílt az ajtó. Haja csapzottan lógott szemébe, pizsamája fagyottan recsegett rajta. Befeküdt az ágyba, és pontosan huszonnégy óra múlva fütyörészve ébredt.

Azon már csak nevetett mindenki, amikor Nagynéném születése után tűnt el. A klinikára tartott az újszülöttért, de ahogy belépett a klinika udvarára, a csend lepte meg. Egy pillanatra azt hitte, megsüketült. Hirtelen azonban felsírt egy csecsemő, csak egy, hangja a zárt ablakokon keresztül is betöltötte az egész udvart, visszacsapódott a falakról, megborzolta a fűszálakat, megkocogtatta a padok csavarjait. Megtorpant. Később mesélték a nővérek, hogy láttak egy férfit visszafordulni, majd egy taxiba szállni. Két nap múlva toppant be fütyörészve, kezében egy csomag pelenkát, hóna alatt egy kenyeret szorongatott.

Az évek alatt megszokta mindenki, hogy bármikor nyoma veszhet, ilyenkor már csak mosolyogtak rajta.

Egyik pillanatban még ott volt, fát dobott a tűzre, de a sparhelt ajtaját már nem csukta be. Lement a pincébe krumpliért, répáért, és pár nap múlva a kertkapun jött be. A kismacskák közül csak kettőt fojtott vízbe, a másik három ott visított napokig. A satuba fogott lécet csak jóval később fűrészelte ketté. Megkocsonyásodott a húsleves, mire ismét leült a konyhaasztalhoz. Nagyanyám a heti bevásárlólistát sorolta neki, de nem volt, aki teleírja a cetlit. Előfordult, hogy a kerti csapból majdnem egy hétig folyt a víz. Egyszer az újévi himnusz alatt vált köddé. Az esti mese is gyakran félbeszakadt miatta.

Gyakran eltűnt, időről időre egyszerűen csak nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Ilyenkor ő sem tudta, merre járt, mégis mindig fütyörészve jelent meg újra.