hollandus facipő
vaksorsban kocogok
két kezem mint a kő
két holland facipő
mezítláb indulok
a nagyhalál elé
aztán átfordulás
a nyujtón jobb iránt
előttem még az ég
alattam még a föld
kopasztott félelem
egy maszkot félreránt
tengerzöld réteken
hullámzik énekem
jaj fényes verkliszó
örökös búcsuzó
majd minden pénteken
majd minden szombaton
táncra kel jöttödön
két faláb mint a kő
kíntornász félidő
aztán a vízözön
és minden újra nő
Mándy Stefánia: Kíntorna
M. S.: Az ellopott történelem, Typotex, 1992, 121.