dzsurasszik

Zsiga prehisztorikus, az ő kora a dínóké, nem is volt még fenyő, csak zsurlók meg tírekszek, mocorog, biztos velük harcol, vagy épp megmenti a növényevőket és elkapja a késfogút, ahogy mondogatni szokta.

kiskarácsonyt dúdolgatva a sötétben,
így alszik el,
a hároméves fiamnak hamisan, mint
egy repedt fazék, kövér angyaltrombita,
minden szava igaz, metsz és alakít,
a van-e kolbászos részt nem is ismertem,
Szerencsen nem terjedt el, biztos
egzisztenciális okai voltak.
Zsiga prehisztorikus, az ő kora
a dínóké,  nem is volt még fenyő,
csak zsurlók meg tírekszek,
mocorog,
biztos velük harcol, vagy épp megmenti
a növényevőket és elkapja a késfogút,
ahogy mondogatni szokta.
embertelen kor,
ahol nem szültek a nők és
nem öltek a férfiak,
nem volt sem Dzsihád Dzsoni,
sem tűlevél a korintusbeliekhez,
100 millió évig embertelen világbéke.
Zsiga és az összes többi jófiú,
a Jézuska ezt biztosan tudja,
várják őket már becsomagolva a dínótesók
várja a sok tíreksz meg brontosz meg késfogú,
meg férfias játék, kard, puska.
mi dúdolunk nekik
a sötétben, a sok elátkozott
pásztor, elvarázsolt kiskirály,
fuldokolva a tömjénfüstben, aranyban,
és nincs jászol, nincs egyetlen szalmaszál