(Patríciának)
Ahogy egymással szólunk
kottázni kellene
pedig zenéről szó sincs
ez zenétlen zene
valami körvonalzik
de nincs hozzá közeg
és nincs érzék se hozzá
hallani nem lehet
de megvan szavak nélkül
szólít mint szóhiány
szavakon innen és túl
szivárgó halovány
műszerrel foghatatlan
fénytelen fénynyaláb
üres űr rezgéséből
a csendnél tétovább
jelként feloldhatatlan
éteri semmiség
de forr akár a katlan
és valami kiég
se szó se jel csak van van
alig de ez elég
Megjelent a Műút 2015054-es számában