a kapu alatt ahová
bevert a futó zápor
(amely úgy pattogott alá
mintha valaki géppuskákból
sorozná föntről a teret)
s ahová gyors egymásutánban
szökkentek be félszeg-vidáman
ismerős-ismeretlenek
mintha előre megbeszélt
találka résztvevőiként
futottunk volna össze vágyva várva
erre a boltíves kapu
alatti emberi kesernye-illatú
együvé-tartozásra
Kányádi Sándor: A kapu alatt, ahová…
K. S.: Felemás őszi versek, Jelenkor, 2002, 84.