LORENZO RIBEIRA — A Cukor poharát

Minden este szúrnak. Nem tűvel, de átpiszkolt, álnok szilánkkal. És töltenek: rém-álomgázzal, mint egy szolga lufit, aztán minden szemét reggel még ki is szúrnak.

Minden este szúrnak. Nem tűvel,
de átpiszkolt, álnok szilánkkal.
És töltenek: rém-álomgázzal,
mint egy szolga lufit, aztán minden
szemét reggel még ki is szúrnak.

A likvidálás csak álom volt,
három volt, csak álom volt.

A kávébabokat felőrli a gépezet.
A Szervezet bárkit elér.
Csak múlni. Nem kimondani:
Adjátok vissza a mamát.
Így élni le majdnem negyven évet,
és nem csókolni kezet.
Adjátok vissza a nyár havát.
Adjátok vissza a Cukor poharát.

Megjelent a Műút 2015054-es számában