Carmene kezet csókolt. Tiszta vér volt
a két hernyója, ő úgy mondta: a szája.
Menthette a vagyonát, sok-sok tonnát,
meg utolsó, életben maradt fiát.
Az arcán végig ott ült a látszat.
Ütném szét a szemét, kurva szádat.
Nem tudtam neki mondani: apa,
vártam, hogy kiszúrja a lassú rák,
rohadtul vártam, hogy kiszúrják,
kiszúrjon végre két szemén a rák.
Megjelent a Műút 2015054-es számában