Támogatni nőtársainkat is

Gyűlnek a linkek „nő-femin-gender”-dokumentumomba, naponta 2-3-mal bővül a gyűjteményem. Ezeket küldtem tovább munkatársaimnak, hallgatóimnak, amikor készültünk Nőuralom!?-rendezvényünkre, hogy reflektáljunk rájuk háttéranyagainkban. (A megmaradtakat most szétosztom tudósításomban.) Negatív kedvencem a feltáruló jelenségek közül a következő mondás mögöttese: a nő szoknyája mindent eltakar. Ezt szeretik hangoztatni a patriarchális orosz kultúra női fenntartói is, szegény férjeiken sajnálkozva, akik ugyan ütik-verik-csalják őket, de hát van nekik (mondják asszonyaik) elég bajuk: börtönbe, hadszíntérre küldik őket, meg fetrengenek az alkoholtól, amibe menekülni kénytelenek. Legalább mi ne rontsuk már tovább a helyzetüket, a kedvüket — így a női szólam.
A szervezők (Fotó: Berta Fanni)
A szervezők
(Fotó: Berta Fanni)

Gyűlnek a linkek „nő-femin-gender”-dokumentumomba, naponta 2-3-mal bővül a gyűjteményem. Ezeket küldtem tovább munkatársaimnak, hallgatóimnak, amikor készültünk Nőuralom!?-rendezvényünkre, hogy reflektáljunk rájuk háttéranyagainkban.[1] (A megmaradtakat most szétosztom tudósításomban.) Negatív kedvencem a feltáruló jelenségek közül a következő mondás mögöttese: a nő szoknyája mindent eltakar.[2] Ezt szeretik hangoztatni a patriarchális orosz kultúra női fenntartói is, szegény férjeiken sajnálkozva, akik ugyan ütik-verik-csalják őket, de hát van nekik (mondják asszonyaik) elég bajuk: börtönbe, hadszíntérre küldik őket, meg fetrengenek az alkoholtól, amibe menekülni kénytelenek. Legalább mi ne rontsuk már tovább a helyzetüket, a kedvüket — így a női szólam. Vöő Gabriella is hasonlóról beszélt az afroamerikai közösségek nőtagjainak férfi társaik iránti lojalitásáról. Bár ezekre a nőkre kétszeres elnyomás nehezedik mind a többségi társadalom hatalmi gépezete, mind a saját férfi felől, az utóbbiakkal elnézőek. A kisebbségi nők megértéssel fogadják, hogy férjeik nekik adják tovább azt, ami a fehérférfi-uralom szintjéről éri őket. Sajnálják őket, mert nehéz az életük, hirdetik együttérzően.

Ez a gondolatmenet egy lényegi módosítással, immár nem mazochista módon, hanem az erőszakot elutasítva a valódi együttérzés hangján is megszólal. Így van ez Ulickajánál például, aki a maszkulinitás dilemmáival a (szerintem) humanista feminizmus regiszterében empatikus, szolidáris. Megértésre, együttműködésre, egymás nehézségeinek a méltánylására és azok megkönnyítésére ad mintát — például azzal, ahogyan a Médea és gyermekeiben a fegyvert eldobó, „dezertáló”, az erőszakot nem bíró férfit tekinti végső soron hősnek, embernek, férfiideálnak (korántsem ilyen patetikusan megjelenítve a dolgot), aki életben szeretne maradni, s maga sem olt ki életet.

A szaporodó cikkek számokat, statisztikai adatokat tartalmaznak arról is, országunkban milyen kevés a nő a vezetői pozíciókban.[3] Hogy milyen szexista, homoszociális, lenéző, antiszolidáris — végső soron kirekesztő — tendenciák vannak jelen a társadalomban. Egyes felmérések, elemzések, például Schadt Mária pécsi szociológus munkái tanúsítják viszont, hogy az értelmiségi nők egy része azért sem jut az üvegplafon fölé, mert maga is megelégszik a kisebb ismertséggel, elismertséggel. Elfogadják, hogy ők tartják össze a családot, s ez az otthoni munka (annak ezer vetületével) annyi feladatot ró rájuk, hogy nem is pályáznak magasabb társadalmi pozíciókra, feladják hivatástudatukból fakadó álmaikat, vágyaikat. Azok viszont, akik éreznek magukban ambíciót szakmájuk kiteljesítéséhez, jellemzően nem kapnak kellő támogatást sem otthon, sem a munkahelyen („háromszor annyit kell letennem az asztalra, mint egy férfinak, hogy egyenlőnek tekintsenek”), s akkor kérik fel őket vezetőnek, ha az első és második körben megkérdezett férfiak visszamondták a lehetőséget.[4] Erről számol be a színházi világból Kováts Adél,[5] és erről vallott a rendezvényünkön Harangi Mária színházi rendező. A női monodrámát egy a színházi életbe, munkába a gyereknevelésből évek múltán visszatérő színésznő, Czifra Krisztina adta elő, s mindketten hálájukat tolmácsolták, hogy felfigyeltünk rájuk s meghívtuk őket. (Az előadás utáni estén, mielőtt visszaindultak volna Budapestre, a színésznő sokáig beszélgetett a Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola drámatagozatos diákjaival a darab értelmezéséről, az egyszemélyes előadás kezdetén a megszólalás nehézségéről — s szakmáról, életkorról meg a színészek gyerekeiről.)

A peremen tartott női szakemberek tétováznak: nyilvánosságra hozzák-e (és hol) mellőzöttségük miatti szomorúságukat, levertségüket. Tanácstalanok: kifejezzék-e önérzetesen az igazságtalanság, méltánytalanság feletti felháborodásukat. Jól emlékszem olyan korábbi rendezvényünkre, melyeken a vidéki értelmiségi nő kettős hátrányáról ejtettünk (volna) szót, ha kollégáim (egy kivételével) nem lesütött szemmel hagyják, hogy az arrogáns budapesti művész-politikus lesöpörje a problémát a (kerek)asztalról — szerinte provincializmus siránkozni, amikor mindenki számára adott az érvényesülés esélye, bárhol is él. Ez az agresszív, áldozathibáztató demagógia akadályozza meg nőtársaimat és más esélyhátrányban élő csoportok tagjait, hogy öntudatosan képviseljék magukat, érdekeiket, s tegyenek a szóvá tétellel a különbség kiegyenlítéséért, az egyenlőbb esélyekért. Szemérmesen hallgatnak, félve a megszégyenüléstől, hogy rájuk sütik a bélyeget: rosszabb képességeik miatt maradtak alul, s ezt kívánják kompenzálni, ha felhívják a figyelmet az egyenlő bánásmód és lehetőségek hiányára. Ezt erősíti az amerikai mintára létrejött Nők a feminizmus ellen elnevezésű csoportosulás is, amely nem lát problémát a nők érvényesülése terén, s nem akar tudni más, a nőket érő hátrányos megkülönböztetésről sem.[6] A csoport tagjainak meglepő alulinformáltsága mind a feminizmus jelentéseit, mind a nők társadalmi helyzetét illetően szégyenteljes.[7]

Pedig a közbeszédben tematizálni kellene azt, milyen terhekkel jár megfelelni ma nőként a különféle társadalmi színtereken. Sokáig a női politikusok sem törődtek, foglalkoztak ezzel. Végre az utóbbi időben egyikük-másikuk felveti, például Széll Bernadett október 28-án a parlamentben, hogy a nők Magyarországon ma 18%-kal kevesebbet keresnek a férfiaknál. Kutatások kimutatják: azokra a vezetői posztokra engedik be őket, amelyek nem járnak anyagi megbecsültséggel — a civil szervezetek vezetői nagyobb részben valóban nők.[8]

Fodor Éva genderkutató a női munka alábecsüléséről, a gondoskodó, szociális típusú tevékenység (ápoló, háztartásvezető) alacsony presztízséről beszélt a Klubrádióban 2015. október 29-én. A kvóta szerinte segítene abban, hogy nők is legyenek döntéshozók, vállalkozhassanak az adott társadalomban általuk hagyományosan betöltetlen szerepkörökre. Jelenlétük hiánya természetesnek tünteti fel az egyenlőtlenséget az adott pályán, s bebetonozza a status quót. Kitérítő mozdulatokra van szükség ahhoz, hogy látsszon, észrevehetővé váljon az aszimmetria.[9]

Enyhe ajánlásnál több kell ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúly, hogy ne váljon tartóssá a jelenlegi magyarországi arány — például a parlamenti tíz százaléké, amíg a hozzánk hasonló helyzetű, múltú közép-kelet-európai országok harminc körül tartanak.[10] Ez az a szakirodalom által jól ismert küszöb, ami felett a kisebbség nem akar már feltétlenül alkalmazkodni, idomulni a többséghez. Esetünkben a nők ekkor már nem arra törekszenek, hogy férfibbak legyenek a férfinál, s belesimulva a férfiközegbe maszkulin módon politizáljanak, hanem az őket érintő, belőlük fakadó, az ő rálátási övezetükben, érdekszférájukban és szemléleti világukban elhelyezkedő témákat és attitűdöket is vállalják.

A néhány évtizede jócskán megváltozott világunkban a nő és a férfi átalakuló helyzetét vizsgáltuk az október közepén megtartott Kultúroltáson. Kétnapos rendezvényünket egyetemisták, gimnazisták, egyetemi oktatók, tudományos és civil körök, önkéntesek, segítők hozták tető alá a pécsi Civil Közösségek Házában. A helyi művészeti kar tervezőgrafikus hallgatói Nőuralom!?-nak szentelt plakátjai között barátságos, otthonos légkörben szinte végig félkörívekben ültünk — a kerekasztalok ívét folytatva —, s a családpolitika, a jog, a pszichológia, a művészetek és más tudományok eszközkészletével tettünk fel ezekhez hasonló kérdéseket:

Mindenhol ott van már a nő, s elbizonytalanítja ezzel a férfit, aki vetélytársat lát benne? Milyen áron sikeres a nő a külvilágban, miben látja a sikert, s hogy hat ez vissza magánéletére, személyes kapcsolataira? Milyen képet közvetít felé a média?[11] Kár, hogy az utóbbit feldolgozni, bemutatni hivatott szekcióban a modellkérdés partikuláris témája felé billent el a beszélgetés. A „fogadd el magad, de ajánlok öt módot, ahogy még jobb nő lehetnél”szlogen kiemelésével azonban mégiscsak fontos fókuszt találtak. A hollywoodi-bollywoodi nőkép, a reklámok sztereotípiaerősítő volta, a hír- és hírháttér- vagy a beszélgető típusú műsorok genderolvasata további elemzési tárgy lehet.

Kerestük tehát az érvelést, mely célba ér, a megközelítést, ami a nők hátrányos avagy bizonytalan helyzetét jól kifejezi. Egyik fórumunkon a női életpályamodellek személyes bemutatásán át az érvényesüléssel járó akadályok legyőzésének, a kudarcok elviselésének élő, működő, létező stratégiáit vehettük szemügyre sikeres vállalkozó, vezető nők példáin át. A család megtartó és nehezítő vonatkozásaira, a támogatók kilétére („Minden sikeres férfi mögött egy nő áll” — De ki áll a sikeres nő mögött?), a segítség mibenlétére moderátoraink csak óvatosan kérdeztek rá. A meghívott sikeres nők egy része magától mondta el, hány gyereke van, s beszélt egy keveset családi állapotáról, más részük nem engedett belelátni magánéletébe. A harmónia elérésére, a magunkkal szembeni maximalizmus elengedésére vonatkozó bölcs gondolatok akkor váltak testközelivé, életszerűvé és akceptálhatóvá, amikor az egyik szereplő egy friss, általa összeállított kérdőív tanulságait is bevonta, aminek segítségével a rendezvény közönségét aznap írásban meginterjúvolta. Kiderült: a túlélési, konfliktuskezelési módozatok mindegyike jól ismert a beszélgetők előtt, s élnek is velük. Oldotta a megnyilatkozási helyzet szokatlanságát (most ugyanis nem szakmájukról kérdezték őket), segítette optimista, tanító intonációjuk árnyalását („amiben hiszünk, az sikerül, jó légzéstechnikával egyensúlyba jutsz magaddal, nem találkoztunk az üvegplafonnal”), hogy egyik moderátoruk őszintén bevallotta: ő korántsem boldogul mindig könnyen a háztartás és a hivatás egyesített terheivel. (Korábbi hasonló programunkon egy egyetemi-tudományos szférában tevékeny női vezető elmondta: három nagymama állt rendelkezésre, így tudta három gyerekét nevelni szintén vezető beosztású férjével. Nem ment simán minden: amikor például külföldi ösztöndíja alatt a férje itthon megbetegedett, nem tudott segíteni nekik a távolból, tehetetlen volt és kétségbeesett. Egy vezető politikusnő pedig megrázó vallomást tett: mindent elért, amit akart, de nincs családja, s fájóan érzi ennek hiányát.)

Az utolsó, a nő helyzetét a világvallások elméletében és gyakorlatában firtató szekció meglepően nyugodtan, egyetértésben zajlott.(Pedig az első nap egyik nyitóelőadása — főként a nőket érő tradicionális testi bántalmazás problémája a jogfilozófus Szabó Gábor tálalásában, valamint a helyi vallások kapcsolata a harmadik világban — nehéz összefüggéseket sejtetett.)[12]

Nőjogok (Fotó: Szanyi-Nagy Judit)
Nőjogok
(Fotó: Szanyi-Nagy Judit)

A jelenlévő vallások holdudvaraiból a katolikusok voltak gyakorló papok, a hinduizmust két követőjük (egyikük szent szövegek fordítója) képviselte, az iszlámot pedig egy (nem muzulmán vallású) kutatónő. Mindegyikük a nő tiszteletét és az anyaszerep rendkívüli fontosságát hangsúlyozta a hozzá tartozó vallásban. A moderátor a gyermeket nem szülő és a meddő nő pozícióját firtatta, s tulajdonképpen a gondoskodói, a szimbolikusan anyai szerep megélhetőségét hangsúlyozták a válaszok. Az iszlámtudós a sharia pozitív vonatkozását: a bölcs vének tanácsadó voltát emelte ki, a katolikus papok pedig az együttérzésüket a nővel, aki otthon és a munkájában is helyt akar állni. Kifejezték, mennyire nehéz vigaszt nyújtani az abortuszon átesett nőknek. A hozzászólásokra, így a rázós megjegyzésekre (a sharia további vonzatai, aztán az özvegyek helyzete Indiában) kevés idő maradt, de a közönségből egy fiatalember még rá tudott kérdezni a vallások, egyházak homoszexualitáshoz való viszonyára. Házasság formájában nem fogadható el a hinduizmusban, az iszlámban egyébként sem, hallottuk. Izgalmas lett volna ezt továbbgyűrűztetni…

A nyitószekció egyik provokatív előadásán a prostitúció ellentmondásos megítéléséről, pozíciójáról is szó esett. Betiltásának szándéka, végleges és teljes száműzésének kísérlete azért sem vezethet sikerre, mert a harmadik világban más, ugyancsak testet-lelket kizsákmányoló munka és tevékenység áldozatai, szenvedő alanyai is a nők. Így több fronton kell folynia felszabadításuknak, alávetettségük megszüntetésének, s nem lehet egyértelműen a prostitúció elleni harcra koncentrálni. Ezt a gondolatmenetet egy másik konferenciáról hívtuk ide, ahol hatalmas vitát váltott ki, itt viszont Bene Adrián figyelemre méltó érvelése mélyen elgondolkoztatta a hallgatóságot.

Nemcsak a nőket érő hátrányos megkülönböztetés, hanem a női szerep, a nőiség sajátos megnyilvánulásai is előtérbe kerültek a beszélgetéseken. Az első szekcióban például a női beszédé, amely a szocializáció során alakul ki, és amibe beletartozik már az is, amit a magzat az anyaméhből érzékel, illetve mind a hangmagasság, mind a társas jegyek. (Az előbbire a nyelvész Huszár Ágnes által említett példa: az orosz nők eleve magasabb hangfekvésben beszélnek, az utóbbira pedig: a nők többször kérdeznek vissza, igyekezvén fenntartani a kommunikációt, érdeklődve, megerősítve a másikat — ez is társadalmi minta és elvárás.)[13]

Az első nap fénypontjának, központi blokkjának a művészeti gimnazisták címadó előadása bizonyult, zsúfolásig megteltek a termek: a kert felé vezető ajtót is kitártuk volna, ha nem esik folyamatosan az eső. Ültünk a földön, ültünk-álltunk a büféhelyiségben, többen ágaskodva, hátulról keresték a megfelelő szöget, ahonnan valamit láthatnak. A drámaosztály (részben saját) Arisztophanész-átirata mai, élő, eleven hozzászólás a nőuralom víziójához. Mi történne, ha nők vezetnének egy várost? Igazságosabb hozzáférés a javakhoz, férjeik étellel történő korlátozása, féken tartása és irányítása — nem beszélve a szexualitással járó örömök igazságosabb elosztásáról. Persze ez komédia, s a komédiázó kedv nem hiányzott az ifjú színészekből. Belakták az új teret, körbe-játszottak, így minden oldalról látni lehetett őket (az első sorokban), kiválóan pótolták mind megszokott díszletük hiányát (nem fért be a terembe a fallikus szobor, helyette a végén, a görög tánc előtt Fejes Szabolcs jelenítette meg állószoborként a diszkoszvetőt), mind a másik fiúszereplő távollétét (azáltal, hogy egy férfialakra írták át darabjukat). A nevezett fiatalember (is) kiválóan teljesített, jól (kép)viselte a mindenféle terheket.

A

Káromkodás-szekció (Fotó: Berta Fanni)
Káromkodás-szekció
(Fotó: Berta Fanni)

z előadást követő fórum a közönség aktív részvételével a rendezvény kiemelkedő programjává nőtte ki magát. A csúnya beszéd: a trágárság, az obszcenitás, a vulgarizmusok, a káromkodás, az átkozódás, szitkozódás eredetét és hatását taglaltuk egy órában.[14] A darabhoz is kötődtünk: nem tűntek funkciótlannak a „csúnya szavak”, mondták, s az indulatkifejezésnek főként a kreatív megoldásait díjazták a hozzászólók. Ilyennek találták (az egyetemisták köreiben azóta szállóigévé vált) „— Gargalizálj hurkazsírral!” nyelvi és gondolati leleményét. Bántani nem csak trágár szavakkal lehet, hangzott el.[15] Mint ahogyan a szakemberek és az élénk, érintett laikusok összegyűjtötték: a nem normatív lexika jól használható a szabadságfok növelésére, a feszültség levezetésére, de a rossz szellemek megtévesztésére, elijesztésére is.[16]

Másnap megtudtuk, nők irányította társadalmak az eddig feltárt források alapján nem léteztek bizonyíthatóan a történelemben, de nem is zárható ki létük. Nem mondunk le arról, hogy valamikor egy pécsi antropológussal ugyancsak megvitassuk a kérdést, ám október közepén sajnos egyikük sem tartózkodott Pécsett.[17]

Kálmán Mária színháztörténész-pszichológus szekciójában színházi és filmes előadásokat, prezentációkat is végigkövettünk, az utóbbi a romák ábrázolásáról szólt, kár, hogy az előadó nem hangsúlyozta bennük a roma nő megjelenését, jelentéseit. A magyar szakot végző színész, Havalda Bence a Vígszínház POSzT-fődíjas Jó embert keresünk című előadásában kutatta a férfivá váló nőalak gender-vonatkozásait: csak nőként lehet együtt érezni, s csak férfiként (saját nagybátyját alakítva) hatékonynak lenni?

Radics Viktória (Fotó: Berta Fanni)
Radics Viktória
(Fotó: Berta Fanni)

Három irodalmi szekciónk közül szerdán délben Radics Viktória eszmefuttatásait kísértük figyelemmel a kortárs nőirodalom friss terméséről, aki Kiss Noémi egyes műveit a feminista klisék halmozása miatt kritizálta, Szvoren Edina világának pedig mesteri szerkesztettsége és mívességének elismerése mellett a megkönnyebbülés hiányát rótta fel a befogadó részéről. Nagy vihart kavart a feminista szempont mellérendelése más értelmezői stratégiáknak. A közönségből irodalmárok, hallgatók érveltek szenvedélyesen a gendermegközelítés fundamentális volta mellett — és ellenében. Az erős reakciókat az a megállapítás váltotta ki, amely egy — az előadó által is hagyományos, patriarchális szemléletűnek nevezett nőpszichológiai témájú — kötetet összességében elfogadhatónak tartott. Megjelent ekkor a feminizmus szelleme a teremben, a nők részére egyenlő bánásmódot és döntési szabadságot követelő igény. Az elvárható korrektséget e tárgyban minimalista megfogalmazásban így definiáltuk: ne hangozhasson el, hogy a nő értékmérője a gyermekei száma.[18]

A következő nap irodalmi szekcióiban magyar férfiköltők nőábrázolásai közt hallottunk Borbély Szilárd megrázó erejű költészetéről, amely traumatikus női sorsokat örökít meg, hangosít fel, s Petri első ránézésre szexista, ám a költő személyének és más műveinek, illetve saját magát sem kímélő attitűdjének ismeretében mégsem bántó megszólalásmódjáról.

A kortárs világirodalom férfiképzetei következtek ezután — elsősorban külföldi írónők műveinek tükrében. A magyarok közül Tompa Andreát említettük, ezen kívül oroszokat, amerikaiakat, németeket — valamint a finn–észt Sofi Oksanent az elfojtott traumák átadásának megmutatásával, a dél-afrikai Nadine Gordimert az integrálódó női szubjektum megképzésével (amiért Nobel-díjat kapott 1991-ben) és Doris Lessinget, aki vaskos regényében, Az arany jegyzetfüzetben a mű végén mintha esélyt adna a széteső női individuum összefogására a férfialak segítségével. S megemlítettük a korpusz számos szörnyeteg-képzetét is. Terezia Mora A szörnyeteg című regényében a férfi szerintem nem lehet az. Halála után évekig keresi szeretett, de nem jól értett felesége nyomait. Beutazza életének helyszíneit, lefordíttatja magyar nyelvű naplójegyzeteit, próbálja megérteni, amit a nő nem osztott meg vele. Meg akarja tudni önkínzóan, bármi áron, hogy ki volt ő, mi bántotta, s férjeként miért nem vette észre idejében a bajt.

Perspektívákat váltva mi is érteni próbáltuk a női és férfi lelkületet. Pszichológiai blokkunkban is kerestük erős változásban lévő világunk megváltozó, immár szabadabban bemutatható, átadható, megosztható, felosztható, vállalható férfi(as) és női(es) jegyeit, szerepeit.[19] Hallottunk a csoportterapeutától egy emlékezetesen erős nődefiníciót: „Tudatosan viszonyul álmaihoz, vágyaihoz, felelősséget vállal értük, támogatja nőtársait.”[20] A közönségből pedig id. Bagossy László, a művészetis előadás rendezője-drámatanára megosztotta velünk azt a tapasztalatát, hogy a férfiaknak meg kell tanulniuk végre együtt élniük az okos nőkkel.[21]

Néhány napja, már az esemény után Kálmán C. György, akit nagyon szerettünk volna magunk közt látni a rendezvényen, olyan szenzációs videót osztott meg, amely — 12 percben — egy fiatalember lendületes, pontos, metszően intelligens produkciójával tesz annyit a feminizmus megértetéséért, mint szemináriumok, rendezvények, projektek együttesen. Azt hiszem, ez a mai nap hangja, stílusa, formája. Összefogott, impulzív és egzakt érvelése falakat dönthet le. S elhangzik benne a feminizmus egyik lehetséges, világos definíciója: „A nő is ember!”[22]

https://www.youtube.com/watch?v=tkbfCkcqxIc

A kommentelők közt pedig ott találtam Verebes Istvánt, aki (a műsorvezetővel, Gulyás Mártonnal egyezően) kinyilvánítja röviden, velősen, érthetően: „Feminista vagyok. Kb. azóta, hogy férfi…!”

 

____________________________________

[1] http://periferiabtk.wix.com/pecs?fb_ref=Default#!nouralom/c1qa4

[2] http://www.noipalya.hu/anyaszemuumlveg/le-a-kotenyekkel

[3] http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/a-nok-matol-ingyen-dolgoznak

[4] http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20150708_5_dolog_amit_erdemes_megtanulni_a_noi_vez

[5] http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/62425-kovats-adel-a-radnoti-szamomra-olyan-mint-egy-virag

[6] http://csakazolvassa.hu/2015/10/08/megzsarolt-nok/; http://hargitanepe.eu/a-ferfiak-es-nevtelen-nok-vilaga/

[7] http://kettosmerce.blog.hu/2015/08/17/nok_a_feminista_agymosas_ellen_a_vak_komondor_csovalja_a_farkat/; https://www.facebook.com/feminizmusellen?notif_t=fbpage_fan_invite/; http://nyugatifeny.blog.hu/2015/10/01/vegre_itt_a_8_legnagyobb_problema_a_modern_feminizmussal/; http://mandiner.hu/cikk/20150929_kempf_zita_a_feminizmus_nem_karos_de_az_intelligencia_hianya_az/

[8] https://www.profession.hu/cikk_interju/20151028/hol-kezdodik-a-munkahelyi-diszkriminacio/5949

[9] http://noivonal.hu/meryl-streep-jennifer-lawrence-patricia-arquette-beyonce-vilagsztarok-az-egyenlosegert/

[10] On average, only 30% of ministerial posts are held by women. Compare your country: http://bit.ly/1CTLVp5

[11] http://nol.hu/kultura/a-perfect-woman-1568005; http://noijoga.me/2015/07/28/az-igazi-no/; http://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/a-ferfi-tobzodik-a-hatalomban-a-no-sikoltozva-es-verben-azva-orjong-95520#_=_

[12] http://vs.hu/magazin/osszes/maradjon-a-vaginamon-kivul-az-egyhaz-es-az-allam-1012#!s20; http://arcok.cafeblog.hu/2015/10/01/beszeljunk-a-befogadasrol-a-szexrol-a-modern-csaladrol-tabuk-es-a-magyar-katolikus-egyhaz-perintfalvi-rita-teologusno; Gyöngyösi Csilla: Az iszlámmal kapcsolatos leggyakoribb tévhitek. És cáfolatuk: http://vilag.transindex.ro/?cikk=25500; http://szemlelek.blog.hu/2015/10/02/szekely_janos_puspok_a_bevandorlasi_hullam_kereszteny_szemmel?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

[13] http://olvassbele.com/2015/02/01/noi-beszed-ferfi-beszed-huszar-agnes-tanulmanyai-gondolatrol-szorol-nyelvbotlasrol/

[14] http://444.hu/2015/10/15/hiradohu-ertelmisegi-korokben-is-sikk-a-tragar-beszed

[15] http://www.nlcafe.hu/monokli/#verbalis-eroszak-nok; http://www.nlcafe.hu/monokli_kiemelt_cikkek/20151026/szobeli-eroszak-bantalmazas-csalad/

[16] http://wmn.hu/2015/09/19/marpedig-karomkodni-neha-jo/

[17] http://www.nytimes.com/2015/10/26/world/asia/china-mosuo-lugu-lake-matrilineal-society.html

[18] http://www.hirado.hu/2015/07/26/a-nok-alapveto-hivatasa-az-anyasag/

[19] http://hvg.hu/kultura/20151020_Bun_barmelyik_csaladmodellt_jonak_vagy_h

[20] http://www.adme.ru/svoboda-narodnoe-tvorchestvo/20-otkrytok-o-silnyh-zhenschinah-990810/

[21] http://feminfo.444.hu/2015/10/17/okos-novel-randizni-inkabb-hagyjuk; http://barokeszter.hu/2015/07/08/intelligencia-szexi-de-miert/; http://m.nol.hu/tud-tech/a-nok-agya-egyszeruen-tobbet-tud-mint-a-ferfiake-1549549

[22] http://www.noipalya.hu/anyaszemuumlveg/himnemu-feministak-lehetseges