friss műút

-ról, -ről

Paksy Tünde

Paksy Tünde

(1973) germanista, egyetemi oktató. Miskolcon tanít, Nyékládházán él.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Kikötői hírek

Paksy Tünde: KH — német

2013. április 29.

Leben vagyis Élet. Ez a regény nyerte el szépirodalom kategóriában az idén a Lipcsei Könyvvásár Könyvdíját. A szerző, David Wagner (1971) nagyjából 10 éve publikál, sokrétű próza szerzője. 2000-ben jelent meg első regénye Meine nachtblaue Hose (Éjsötét nadrágom) címmel, melyet többek között a Vier Äpfel (Négy alma), a Spricht das Kind (Mondja a gyermek) és a Welche Farbe hat Berlin? (Milyen színű Berlin?) című kötetek követtek. Magyarul egyelőre nem olvasható, de a mostani rangos elismerés után bizonyára hamarosan akad majd fordítója.

Az Élet egy szervátültetés története. Pontosabban Wagner hat évvel ezelőtti májátültetéséről mesél. A szervátültetés egyszerre élet és halál, vagy talán éppen fordított sorrendben, halál és élet. A regény pedig egyszerre Wagner és nem Wagner története. Ha ilyen erős az önéletrajzi párhuzam az olvasó gyakran hajlamos a szerző és az elbeszélő személyének felcserélésére, összemosására. Wagner azonban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy még az egyes szám első személyű elbeszélő szituáció sem jogosít fel erre: „Az elbeszéléssel kezdetét veszi az átalakulás” Jól szemlélteti ezt a mű sajátos szerkezete: az operáció előtti és utáni „történéseket” három üres lap, két fehér között egy fekete választja el egymástól. Ugyanakkor nem is igazán történésekből, hanem számtalan töredékből, esemény-, emlék-, elbeszélés- és gondolatfoszlányból építkezik. Helmut Böttiger véleménye szerint éppen abban áll a regény erőssége, hogy ragyogó nyelvezete mellett is a visszafogottság érvényesül benne. Szinte sehol nem taglalja a teljes kétségbeesés szívbe markoló állapotait, ugyanakkor annál teljesebben jelenít meg egy átható, ellentmondásos érzést. A zsűri indoklásában elsősorban Wagner lakonikus, finom humorral átszőtt elbeszélésmódját méltatja, a témából fakadó alapvető váltások módját a józan kórházi hétköznapok és a létre és annak értelmére és céljára vonatkozó egzisztenciális kérdésfelvetések között pedig szerves közelségként írja le, utalva a máj és az élet szavak alig eltérő alakjára (Leber és Leben).

A Lipcsei Könyvvásár az utóbbi években a könyvszakma sikerének fokmérője is. Általában március közepén kerül megrendezésre, ekkorra már felismerhetővé válnak a szakmát érintő gazdasági tendenciák. Az idei vásárt egyértelmű sikerként könyvelték el a kiállítók és a szervezők, hiszen több látogatót vonzott, mint eddig bármikor és az eladások terén is némi fellendülés mutatkozik. Úgy tűnik, az e-könyv egyelőre nem veszélyezteti a nyomtatott könyvek piacát. Ennek az lehet az egyik oka, hogy e-könyv formátumban inkább az egyszerű szövegkiadások jelennek meg, amelyek nem vehetik fel a versenyt a német nyelvterületen igen elterjedt kommentált kiadásokkal.

A szépirodalmin kívül további két, fordítás és szakkönyv/esszékötet kategóriában ítélik oda a Lipcsei Könyvvásár Könyvdíját. Ez utóbbiban az idén Helmut Böttiger kapta az elismerést. A Gruppe 47. Als die deutsche Literatur Geschichte schrieb (A Gruppe 47. Amikor a német irodalom történelmet írt) műfaját tekintve irodalomszociológiai tanulmány. A Hans Werner Richter által 1947-ben létrehozott Gruppe 47 pedig szinte intézményesült irodalmi csoportosulás volt a második világháború után, amely elsődleges céljának a német irodalom és az irodalmi nyelv megújítását tekintette, de a politikai közéletre is nagy hatással volt. Tagjai között a kortárs német irodalom olyan meghatározó alakjai szerepeltek, mint Günther Grass és Ingeborg Bachmann. A Gruppe 47 húszévnyi tevékenységéről számos publikáció megjelent az utóbbi években. Heinz Ludwig Arnold 2004-ben közreadott kötetében például részben saját visszaemlékezéseit írja le, részben a nem ritkán igen heves vitákról és résztvevőikről igyekszik objektív képet adni. Böttiger ezzel szemben már nagyobb távolságból szemléli a csoportot, annak tevékenységét és jelentőségét. A korábban ismert és részben közismert dokumentációk mellett számos eddig ismeretlen dokumentumot és kortársakkal készített interjúkat is feldolgoz. Ezek alapján az eddigi legátfogóbb képet adja a csoportról, és újraírja a Gruppe 47-ről és az NSZK korai történetéről rögzült képet.

„Tulajdonképpen kicsoda az a Johann Paul Friedrich Richter, aki Jean Paul-nak nevezte magát? […] A Google találati listáján valahol Jean-Paul Belmondo, Gaultier és Sartre között jelenik meg” — teszi fel kérdést a kissé provokatív megjegyzés előtt Dieter Kaltwasser a literaturkritik.de oldalán megjelent cikkében. Nos, Jean Paul a német romantika egyik sajátos szerzője. Hesperus, Siebenkäs, Titan és Flegeljahre című regényei korának bestsellerei voltak, mára azonban csupán kevés olvasójuk akad. Terjengős megfogalmazásai, féktelen humora, nyakatekert megfogalmazásai miatt sokan nehéz olvasmánynak tartják egyébként sokat méltatott műveit. 250 éve született és számos kiadó tiszteleg új kiadványokkal munkássága előtt. Így egyszerre három különböző Jean Paul-életrajz is megjelent az idén Beatrix Langner, Helmut Pfotenhauer és Günther de Bruyn tollából, amelyek nagyszerűen kiegészítik egymást részben eltérő attitűdjük miatt.

Szólj hozzá!