— Úgy döntöttem, hogy az a véleményem, miszerint…
— Ezeket a miszerinteket hagyjuk! – legyintett mérgesen Bruckner Szigfrid. — Egyszer találkoztam egy miszerinttel, és összevissza hazudozott nekem. Elegem van a miszerintekből. Az ámbárokból meg az annak ellenérékből is elegem van. Az ugyebárokról meg az ámbátorokról nem is beszélve.
— Szóval, te találkoztál egy miszerinttel? Szerinted mi az a miszerint?
— Köcsögkalapot viselt — folytatta zavartalanul Bruckner Szigfrid —, sárga kalucsnit és frakkot. Csokornyakkendővel. És ez a csokornyakkendős miszerint raccsolt is. Ráadásul. Sőt hazudozott! Raccsolva hazudozott.
Aromo feldühödött.
— Szerinted mi az a miszerint?
— Mi lenne — rántotta meg a vállát Buckner Szigfrid —, egy kötőszó.
Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán
L. E.: A Négyszögletű Kerek Erdő, Osiris, 1997, 79.