Nyilas Atilla: A csipkevasaló


Édesanyám hajdani vágya,
amit egyszer nekem kivallott:
a csipkevasaló
közeledtén jeles napoknak
de sokszor fölmerül.

Majd akkor, ha lesz pénzem,
ha több pénzem lesz,
határidők nem nyomorgatnak éppen,
jut az energiámból, a figyelmemből,
ha lesz hozzá lelkierőm —

az a fehér sportkocsi csak nem érkezik meg házad elé,
az a kis vasaló csak nem simít a te deszkádon,
az a te karót nyelt fiad megint csak virágot visz,
miközben tudod, hogy azt se ő maga vette,
és az a dicsőség messzibbnek látszik, mint valaha is.

Nem, nem, nem, csak ez ne legyen.
Fekete csipkén fut a kicsi szerszám,
forró az arc miként a vaslap,
ami reáhull, ott sistereg el,
és bolondgomba nő egy torony alján.

Megjelent a Műút 2015053-as számának Nyilas 50 című összeállításában

____________

Részlet Az ékesszólásról című műből — amelynek írása idején a szerző a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjában részesült.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.