Birtalan Ferenc: Remington


ezerkilencszázötvenkilenc nyarán
apu hozott a minisztériumból kölcsönbe
egy kétszekrényes íróasztalt
a nagyszobaajtótól balra tettük
teleraktam könyvekkel füzetekkel
széket is szerzett
ha odaültem
mágikus tisztelet vett körül
mint lacit ha tangóharmonikázott

a szobránc utcában merényi jóskával
lányoknak tettük a szépet
nekem a fekete hajú mari tetszett
a szuterénban laktak
józsinak ildikó a szőke
ő vívni járt hetente kétszer
beszélgettünk a ház előtt
amikor hazai géza jött
apu üzeni menjek

a népstadion mögötti
szobrok közt vágtam át a juranicsra

anyu apu a konyhában ültek

eredj a szobába úrfi nézd meg

az asztalon láttam meg az írógépet

alig mertem kihúzni a széket
oda kellett ülnöm
írni valami nagyon szépet

nem tudom mért hittek bennem
ősszel lakatosinas lettem
és sorjáztak fekete betűkkel a versek

Megjelent a Műút 2015052-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.