a nemlét magába szippant

Hát kinövik a füvek az elmúlást, leszoknak róla, persze csak idővel, kinövik az életet, mint a féltett ünneplő ruhát...

Hát kinövik a füvek az elmúlást,
leszoknak róla, persze csak idővel,
kinövik az életet, mint a féltett
ünneplő ruhát, kinövik haláli
kényelemben a vasalatlan jövőt,
amibe belesimul, megbújik a
múlt, a végén, majd még ad is magára,
s elveszi a gyerektől, akinek jaj,
épp lemerült elemes autója,
elveszi azt, ami, hogy is mondhatnám,
már a kezdetektől fogva jár neki.

Fellinger Károly: Fénykép
F. K.: Külön bejárat, Media Nova M, 2015, 11.