Molnár T. Eszter: Árnyékanya


Máig adtam haladékot magamnak.
Megfizetem, mivel tartozom neked,
legalább te lehess elkényeztetett,
és ha a nevek még eszedbe jutnak,

árulkodj, hittan után ki vert meg,
panaszkodj, hogy éhes vagy meg álmos,
és az agyadra megy már ez a város,
csak megdöntenek, de nem szeretnek,

vagy mondd, ami jön, ezzel tartozom.
Hogy türelmem honnan lesz, azt nem tudom.
Faladról félpucér szentek figyelnek.

Most feloldozol. Elszántan hallgatok.
Neked pótolom, mi nekem nem jutott,
míg végül a bűntudat elenged.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük