Bezárt kisfiú

tapogatok forró a vörös cserépkályha
befűtöttek mielőtt elmentek a bálba
nem mondták elmennek nem mondták tudom hova
az ajtót nyitva hagyták sötét a nagyszoba

Nádas Péter fényképe nyomán

„megütötted magad, fiam?”
(József Attila)

„A férfi fáj benne s zokog a gyerek.”
(Szabó Lőrinc)

„mit kisgyerek sír deszkarésbe”
(Pilinszky János)

 

tapogatok forró a vörös cserépkályha
befűtöttek mielőtt elmentek a bálba
nem mondták elmennek nem mondták tudom hova
az ajtót nyitva hagyták sötét a nagyszoba

ujjam dugom a résbe rángatom nem tárul
egy fényszilánk se válik le a spalettáról
alul nyitom de felül is bereteszelve
reménytelen nézek fekete mennyezetre

ha az asztalt idetolom és rá a széket
akkor talán elérem de leesek félek
beütöm magam ne ijedj meg semmi baj nincs
ha függönyön másznék föl leszakad a karnis

a konyhában a forró sparheltről a konyha-
ruha beleesett füstöl a szeneskanna
nincs ablak a spájz kisablaka magasan van
most mi lesz hogy elmentek itt hagytak magamra

üres szobátokban a behajtható szárnyas-
tükör végtelenje sötét fekszem az ágyban
középen köztetek lapulok észrevétlen
hazajöttök nem találtok a deszkarésben

Megjelent a Műút 2015052-es számában