„Harapj ketté egy fügét, és a harapást add nekem!”
Tükörrel szemben kiabált magának,
és a hideg hamut whiskyvel öntötte fel.
Erős volt, kérges, mint egy tengerparti fenyő.
Kidagadó gyökerek tövében egy marék tengerisün-váz.
Szépsége nem működött:
tenyérnyi törmelék, emberé.
Mindig más felületeken tükröződött,
rajongó rák járta át, aztán az óceán.
Ősi hangszer volt talpa alatt a beton.