rekedten

száll föl a szomorúság,
úgyhogy megpróbálom kivenni a számból,
mert ez olyan város, amin nem beszélhetek hozzád,
hiszen nem értenéd
a só,
a villám
szavát.
a kátrányt is hiába dalolom neked,
te csak néha nyalsz bele,
és akkor én mit csináljak.
hirtelen jut eszembe, te talán nem is tudod,
a többes szám olyan olló, ami kinyílik,
ha becsukódik a szem.
ha te ezt nem tudod, miért is beszélnék hozzád
a tisztaság nyelvén?
erre gondolok, és végleg beszorul a számba.

Megjelent a Műút 2015051-es számában

150701_mohacsi_play

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük