Jó legyél, mondja anyám útravalónak, amikor elköszönök tőle. Jó leszek, az ehhez illő panel, használom, könnyelmű vagyok. A jó gyerek tiszteli szüleit. A jó szülő következetes. A jó barát hűséges. A jó férj megbízható. A jó feleség házias. A jó apa sérthetetlen. A jó anya finom anyaszagú, meleg és puha. A jó család boldog. A jó szerető szép, és jó szerető. A jó fiú tisztelettudó. A jó lány tisztességes. A jó férfi erős. A jó nőnek szép a körme.
A jó ember, ha egy parkban síró kislányt lát, odamegy hozzá és megkérdezi tőle, miért sír. A kislány elmondja, hogy elhagyta a babáját, Annabellát. A jó megvigasztalja azzal, hogy valójában nem is tűnt el, azt mondja, ezt magától Annabellától tudja. Csak földkörüli útra ment, és bármerre jár a világban, minden nap küld egy levelet, amiben beszámol a kalandjairól. Ma is kapott egy levelet tőle, belenyúl a zsebébe, hogy megmutassa. Keresgél egy ideig, de nem találja, majd azzal folytatja, hogy ha holnap ugyan itt találkoznak, elhozza a levelet, és felolvassa neki. A kislány ettől boldog lesz, és a jó ember minden délután egy új levelet vesz elő a kabátzsebéből.
Egyformán idegenek vagyunk. Nem megyek közelebb, talán később. A távolból várok, és úgy teszek, mintha nem érdekelne. Csinálok valamit. Aztán egy rövid pillantás, egy mosoly, épphogy. Észreveszi, mert figyel. Kíváncsi lesz, közelebb jön, de nem csökken a távolság. Megszólítom, vagy ezt csak gondolom, mert nem teszek semmit, magamban beszélek. Mégis hallja, tetszik is neki, a szeme nem hazudik. Közelít, aztán hátra lép. Előre-hátra, előre-hátra, ez már játék, játszani akar. Megfogni egy kedves kezet, táncolni a nappaliban a szőnyeg közepén, és énekelni, lálálá vagy más.
A jó pap holtig tanul, és ha jó a kedved, üsd a tenyered.