Innen a jón és a rosszon

Hihetetlen, hogy a dichotómiák milyen mértékben ejtik foglyul — vagyis inkább határozzák meg — gondolkodásunkat. Iskoláskorban indul a hivatalos kiképzés a jóról és a rosszról — addig legföljebb a családtól kaptunk belőle ízelítőt többé vagy kevésbé módszeresen. Az óvodában persze már megnyilvánul a hatalom, gyerekek között is, de jóra és rosszra csupán idomítanak. Mert még nem értjük a lényeget. Nem kívánom alábecsülni az idomítás hatását, de csak iskolás korban kezd majd felderengeni, hogy aztán egyre vakítóbban süssön le ránk életünk napja, a lényeg.

Hihetetlen, hogy a dichotómiák milyen mértékben ejtik foglyul — vagyis inkább határozzák meg — gondolkodásunkat. Iskoláskorban indul a hivatalos kiképzés a jóról és a rosszról — addig legföljebb a családtól kaptunk belőle ízelítőt többé vagy kevésbé módszeresen. Az óvodában persze már megnyilvánul a hatalom, gyerekek között is, de jóra és rosszra csupán idomítanak. Mert még nem értjük a lényeget. Nem kívánom alábecsülni az idomítás hatását, de csak iskolás korban kezd majd felderengeni, hogy aztán egyre vakítóbban süssön le ránk életünk napja, a lényeg.

Ami nem más, mint hogy különbséget kell tenni jó és rossz között, és „mi majd megmutatjuk, hogyan csináld”. És tényleg megmutatják. Egy helyes megoldás van, és helytelenből sincs túl sok, csak egy. Helyes-helytelen. Rá kell jönnöd, mi a helyes, és ha nem jössz rá magadtól, hát rávezetünk. És erre a rávezetésre hosszú évek állnak rendelkezésünkre, a te értelmed és ellenállóképességed pedig ugyancsak zsenge a mi kitartásunkhoz és rávezetőképességünkhöz képest. És igaz ugyan, hogy értelmed és ellenállóképességed növekszik az idők során, de a csapdát még mindezek hajnalán állítottuk. Úgyszólván ebben a csapdában növekedsz, ez lesz a lelki-szellemi otthonod, már amennyiben számon tartasz lelki-szellemieket az életedben, ezért amikor szembefordulsz velünk, már vesztettél. Mert legföljebb arra leszel képes, hogy a jó helyett a rosszat válaszd. Amiről gondolhatod, hogy az a jó, szemben az általunk hirdetett jóval, ami szerinted rossz. De a dichotómiát (egy jó van és egy rossz) képtelen vagy megkérdőjelezni, hiszen az nevelt föl.

Nincs ez mindenhol így, magam is jártam olyan vidékeken, ahol másként gondolkodnak jóról, rosszról — nem a jóról és a rosszról —, de az én hazámban így van ez mind a mai napig. Tehát bárki, aki szembejön az utcán, az ugyanúgy tisztában van vele, mint én, hogy valami vagy jó, vagy rossz, azaz ha nem jó, akkor szükségképpen rossz. Márpedig ahol ez így van — például az én hazámban —, ott érvényesülnek mindazok a következmények, amelyek fentiekből következnek. Dönteni, úgy általánosságban, nemigen tudunk — mindig is jobban értettünk a vacilláláshoz, tamáskodáshoz, tétovázáshoz. Azt viszont mindegyikünk habozás nélkül megmondja, mi a jó és mi a rossz. Neki. Itt, most.