19.
Judith szinte a nyelvvizsgájával egyidejűleg ismét érettségizik. Most angolul. Matematikai és szövegalkotói kompetenciája, mondhatni, hibátlannak bizonyul, megszerezi a high school diplomát, amely nélkül nem jelentkezhet az egyetem kezdő, amúgy négy évi tanulmányt jelentő szintjére. Az élettudományokat és az állatpszichológia iránti érdeklődését tömör esszében mutatja be. Az iránt érdeklődik, írta, hogy mi az oka, hogy az evolúció során az élőlények életéből nem szelektálódik ki egy sajátos, minden állatra jellemző, többnyire napi ritmusú életszakasz, amelyet mindenki pihenő állapotnak tart. Az alvás alapjában túl sok időt vesz el az élőlények életében, amikor azok elsődleges célja a faj fenntartása, genetikai anyagának továbbörökítése.
A valamennyi gerincesnél megfigyelhető és nem egy alacsonyabb rendű állatnál is tapasztalt alvás áll tehát Judith érdeklődése központjában. Az alvásnak, ha minden állat igényli azt, biokémiai magyarázata is kell legyen. Továbbá az ember alvása, ha összehasonlításra kerül az alacsonyabb rendszertani szinteken elhelyezkedő állatok alvásával, akkor magának az alvásnak mint biológiai igénynek és folyamatnak a mibenlétéről is kínálnia kell információkat.
Ugyancsak érdekli, ha nem csak az ember alvásához kapcsolódhatnak álmok, hanem például a kutyáéhoz, a delfinéhez vagy egy madáréhoz, akkor tekinthető-e az alvás és a (mindeddig az emberi tudathoz kapcsolódónak gondolt) személyiség egymással szorosan összefüggő sajátosságnak.
Sikeres dolgozatai és a problémáját bemutató esszéje, amelynek kérdéseit az esszéhez mellékelt támogatók ajánlásai is érdeklődésre számot tartóként jegyezték meg, meggyőzik a bizottságot, hogy Judithnak a legjobb felsőoktatási intézményben a helye. Így jut a Yale BA-képzésére. És hogy azt befejezze, ahhoz éppen négy év kell.
20.
Judith a terráriumával együtt hurcolkodik be az egyetem diákszállójába. Mivel kék békája elpusztult, helyette egy színváltó levelibéka lakja már az üvegdobozt. Négy évvel fiatalabb lakótársát, aki valahonnan nyugatról származik, nem aggasztja, hogy a kétéltűvel is megosztja a szobát, olykor maga is megnézi, Frog milyen ügyesen kapdossa el a muslicákat. A jószág azonban, nem úgy, mint majd Judith-tal, sosem barátkozik meg vele.
Judith mindent megtesz azért, hogy Froggal jó viszonyt alakítson ki. Hetente egyszer leugrik élő táplálékot venni, hol lisztkukacot az akvaristánál, hol a kisállatosnál tücsöklárvát, muslicát, legyeket. Frog jobban kedveli a repülő kaját, mint a férgeket. Túl ezen elfogyasztja a sajtreszeléket, ha apró csíkokra vágott, és a főtt tojásfehérjét is, ha lereszelik számára. És sosem néz az át üvegen. Emiatt Judith naponta mindig azonos időben, kora reggel és az esti sötétedés után azonnal fél-fél órára leemeli a terrárium tetejét, ezzel teszi közössé az életterüket, és meghatározott terv szerint foglalatoskodik vele. Hogy megfelelően rálásson a kényelmesen berendezett, mindig félhomályos terráriumra, alacsony asztalra helyezi, így nem szükséges állnia, hanem az odahúzott széken végezheti a megfigyeléseit. Ölében a békanaplóval, kitartóan ismételgeti a béka számára kreált feladatokat. Egyelőre addig jutnak, hogy a levelibéka a terrárium felső harmadába függesztett gallyon kuporogva várja a hajnalt és a besötétedés utáni órát. És mélán fogadja a csipesszel felé nyújtott táplálékot.
„Egyidejűleg, a dróthuzalra kötözött cérnákról alálógó, a kisállattenyésztő által javasolt kedvelt táplálékfélét kínáltam fel neki. Lisztkukacot, eidami sajtból vágott szeletkét és egy csíkot a főtt tojásfehérjéből. Szinte azonnal a sajt mellett dönt” — írja első nap a színeváltó levelibékáról a naplójába.
Túl ezen egyéb kontaktust nem alakítanak ki egymással. Az amúgy tohonya állat, hogy fürgén elfogyasztja mindhárom cérnáról alácsüngő ehető dolgot, nem mutat semmi érdeklődést Judith iránt. Mintha nem is érzékelné a jelenlétét. Visszamászik egy leveles gally lombjába, mindig ugyanoda, és mozdulatlanságba dermed. A leveles gallyakat nagyon szereti, mert azokban van a legsötétebb. Némelykor a fatörzsről lehántott kérgen kuporog, de olyankor sem változik meg a színe. A szakirodalom szerint testének felső oldala ugyan világosszürke alapszínű, de ez alakul az általa lakott fákat borító zuzmók színe szerint sötétbarnától hamvas zöldig.
Judith több fafélével kísérletet tesz, hogy Frog kedvébe járjon. Rá akart jönni, melyik fa a béka kedvence, de Fog maradt annál, amely a terrárium őshonos egyede, azaz azóta éldegél benne, amióta a béka is. Egy apró levelű fikuszból kialakított bonsait favorizál, s annak lombjába mászik unos-untalan vissza, bármilyen fafélére is helyezi Judith, függetlenül attól, hogy milyen napszak járja. Így tehát fikuszos lénnyé válik, mint a legtöbb háziasszony, aki a lakásában fikusznál kényesebb növénnyel képtelen bánni. Ha Frog a fikuszon tanyázik, látszik rajta az elégedettség és békében érzi magát. Nagyokat pislog, s egészen szabályos időközökként kiüríti a kloákáját. A fikuszon önállóan is táplálkozik, a közelébe került muslicák közül zsákmányol.
Judith sosem mulasztja el, ha valaki érdeklődik Frog iránt, hogy bemutassa neki a szeretett lényt. Mindenféléket tud amúgy a béka származásáról, rokonságáról, kinézetéről és viselkedéséről, s reptiliafíliájáról idővel a tanárai is értesülnek. S azokkal, akik korábban tartózkodtak a békáktól, hogy Judithnál láthatják, megkedvelteti a ráérősen pislogó Frogot. Frog azonban Judithon kívül senkitől sem fogad el, s ez élete végéig tart, ételt, se cérnáról, se csipeszből, se üvegtálkából. S ezáltal a színeváltó levelibékából néhány hónap alatt háziállat válik.
Némelykor önként bejárja a terráriumát, de mihelyt megvan a napi mozgása, visszabú a fa ágai közé. Október végén, amikor már Judith tudja, melyik kurzusra milyen tárgyú esszét kell beadnia, s éppen azok egyikéhez olvas az ágyán elheverve egy könyvet, trillára figyel fel. A levelibéka az egyik víztócsa mellett üldögél, és úgy trilláz, mint egy trópusi madár.
— Trillázik! — állítja Bácsinak, és a telefonkagylót a terrárium fölé tartja. Aztán ismét a füléhez emeli. — Hallotta? Először teszi!
— Baj van, Judith! — mondja lassan Bácsi. — Nagy. És sajnáljuk, hogy nem tudunk ebben a pillanatban veled lenni.
— Kivel? — s a lány nem érti meg a mondatot. Abban a pillanatra kihagy a szíve. — Mi az?
— Egyedül maradtál. Meghalt anyád. Ma reggel az egyik budapesti kórházban. Hamvasztani fogják. — Bácsi ennél többet nem tud mondani. Sír. Ő már tisztában van azzal, hogy Judith nem utazhat haza az anyja temetésére. Judith csupán későn döbben erre, amikor a két éve megnyitott New York-i magyar konzulátuson megtudja, hogy megfosztották a magyar állampolgárságától.
21.
„Frog olyankor trillázik, ha az időjárásban gyors változás várható” — vázolja rövidesen a békanaplóba Judith. Aztán előkotorja a napló végső oldala és a borító közül a Párizsban megvásárolt képeslapot. Egy év alatt meggyűrődött s kissé el is koszolódott. Néhány sort írt rá pégyének. Azt, hogy a lapot még az előtt vásárolta, amikor a reptéren elment pisilni. Hogy arra kéri, vigyen ki a nevében a Farkasréti temetőbe az anyjához virágot, egy maréknál nem nagyobb csokrot, apró fejű szegfüvekből. És azt, hogy hiányzik. Szeretettel, Judith.